Kereszt Magazin – ahol mindent megtalál

Interjú Szilágyi Áronnal

Szilágyi Áron

– Horváth Mariannak, a párbajtőröző világbajnoknak elcsuklott a hangja
közvetítés közben, könnyekig meghatódott, amikor
“bevitted az utolsó találatot”, az ország meg ujjongott örömében. Az édesanyádnak mi volt az első szava a döntő után?

– Telefonon tudtunk beszélni. Már nem emlékszem rá pontosan, de a szavak nehezen jöttek mindkettőnknek. Elmondta, hogy nagyon büszke rám, hogy végigizgulták a közvetítést, hogy gratulál és természetesen vár haza.

Úgyhogy csütörtökön megyek is és remélem, valami finom vacsorával fog várni.
– Életed első olimpiáján, életed első olimpiai aranyérmét szerezted meg tegnap. Azt tudom, hogy a sportolóknak nem szabad inni, de
tegnap azért pezsgőztetek egyet, ugye?
– Egyáltalán nem volt rá időm. A verseny után rögtön rohantunk a sajtóközpontba, ahol rengeteg interjú várt rám, úgyhogy körül belül
két óra tájban értem vissza a szobámba, ahol elkezdtem olvasni az SMS-eket, meg a Facebook üzeneteket, amiben rengetegen gratuláltak,
ismerősök és ismeretlenek is. Még nem jutottam a végére, mert, ahogy kihagyok öt percet, máris érkeznek a következő gratulációk.
Nagyon jó ez a véget nem érő gratuláció sorozat és nagyon örülök, hogy ennyien figyeltek rám.
Ünneplésre biztos lesz lehetőségem, ahogy hazaértem és természetesen szánok majd rá időt.
– Este azt nyilatkoztad, fel sem fogtad még milyen olimpiai bajnoknak lenni. Ma már olimpiai bajnokként ébredtél?

– Egyáltalán nem, még nem sikerült felfognom. Nem tudom magam elképzelni olimpiai bajnokként. Nyilván hetek, hónapok kérdése lesz, mire feldolgozom. Most egyszerűen annak örülök, hogy ezt a versenyt megnyertem egy ilyen hosszú, fárasztó felkészülés után, ami körülbelül másfél évig tartott a kvalifikációs időszakkal és a rengeteg versenyével, edzőtáborával együtt. Roppant fárasztó volt, ami itt csúcsosodott ki Londonban. Minden, amit elterveztünk nagyon jól sikerült és nagyon jók voltak a körülmények.
– Az edződ azt mondta, ezután lesz egy kis szabadidőd. Mivel töltöd majd?

– Természetesen vannak terveim, de még nem teljesen konkrétak. Először szeretnék hazajutni. Rengeteg megjelenés vár rám otthon,
amiknek eleget kell tennem, de nem bánom, ez egy nagyon kellemes teher. A pihenésnek is szeretnék áldozni. Amint lehet, leutazom a Balatonhoz. Sok időt szeretnék ott tölteni. Még nem tudom, hogy külföldi pihenésben is gondolkodjak-e, majd elválik, mennyi időm lesz és hogy lesznek-e hozzá társaim. Szeretnék a barátaimmal sokkal többet együtt lenni, mint amennyit tudtam az elmúlt közel egy évben.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s