Kereszt Magazin – ahol mindent megtalál

Drámai hattyúdallal búcsúzik az idei tél: a zord sarkvidéki időjárás igencsak próbára tette Magyarországot a hosszú hétvégén, sokak szerint emberemlékezet óta nem volt még ilyen téli ítéletidő. Mostanra lassan visszatért az élet a normál kerékvágásba: megnyertük a hó és az időjárás elleni „szabadságharcot”.

Egy csapásra megbénult az ország: a fejünk mostanra talán már zsong a járhatatlan utak, elzárt áram nélküli települések, leálló tömegközlekedés híreitől és képsoraitól. A fő figyelem mégis az M1-es autópályán csapdába esett emberekre irányult, kik között sok volt a gyerek, idős vagy beteg ember (egyvalaki például nemrég esett át tüdőtranszplantáción), kétségbeesetten arra várva, hogy megszabaduljanak szorult helyzetükből.A hó fogságában

 A katasztrófavédők, mentősök, rendőrök és még megannyian azon dolgoztak, hogy kiszabadítsák, és biztonságba helyezzék ezeket az embereket, illetve hogy országszerte helyreállítsák a megtépázott infrastruktúrát – ne feledjük, hogy elismerés illeti őket még akkor is, ha koordinációs problémák nehezítették a mentést és a helyreállítást.

 Ám nemcsak a hivatalos dolgozók tettek ki magukért idegtépő, emberfeletti munkájukkal. Hanem a „kisemberek”, a “hétköznapi hősök” is – amit ezúttal nyugodtan írhatunk csupa nagybetűvel! Ugyanekkor, az internetes közösségi oldalaknak köszönhetően, spontán alulról szerveződés indult el a bajba jutottak megsegítésére és maga a lakosság mutatta meg, milyen a valódi összefogás.

Végeláthatatlan kocsisor az M1-esen

A HungarySOS nevű Facebook oldalt még a vörösiszap-katasztrófa után hozták létre, de a rendkívüli időjárás miatt most újból „beizzították” (létrehoztak egy közösségi Google térképet, ahol bárki bejelölheti, hogy hol tud elakadt emberekről, illetve hol vannak melegedők). Az eredetileg álláskeresésre „szakosodott” Szárnyas Fejvadász pedig ideiglenesen profilt váltott, hogy népszerűségét kihasználva segítsen azokon, akik autójukkal az utakon ragadtak, vagy bárhol az országban segítségre szorulnak.

Divat füstölögni a közösségi oldalakon, amiért értelmetlen tartalmakat osztunk meg rajta, de lám, vész esetén okosan is tudjuk használni őket. A hóban rekedtek hozzátartozói, a bajban lévők és a segítséget nyújtók elárasztották ezeket az oldalakat megosztásaikkal: akik megtehették ideiglenes szállást, de sokan meleg ételt, gyógyszereket ajánlottak fel a rászorulóknak. Ezeken a fórumokon keresztül szerveződött egy önkéntes mentőcsapat is, toboroztak munkaerőt hólapátoláshoz, vagy csak egyszerűen innen lehetett megtudni a leggyorsabban a legfrissebb fejleményeket és információkat, ami adott esetben életmentő lehetett.

A segítség gördülékenyen és hatékonyan ért célba – tömegek mozdultak meg hogy segítsenek embertársaikon, és ez a „flashmob” villámgyorsan tovább gyűrűzött: a segítő tömeg mellett (köztük az autópályához közeli Mocsa lakossága) a győri Ozone FM élő adásban biztosított lehetőséget arra, hogy az érintettek fórumként használhassák a rádiót (a hallgatókat műsorba kapcsolták).

Külön öröm, hogy a mobilszolgáltatók visszatérítik adott régióban tartózkodó előfizetőiknek a kritikus időszakban lebonyolított hívásaik költségét. A budaörsi általános iskolában elszállásoltaknak – szó szerint – zsákszámra érkeztek a legkülönfélébb adományok, a parkolóban várakozó egyenruhások, a sorban érkező adományozó emberek láttán, megjegyezték: „Hihetetlen, hogy ez Magyarországon történik.”

Mindeközben a pártok képviselői – mint ahogy az várható volt – mind saját malmukra akarják hajtani a vizet, az egyik oldal azt harsogja „nem készültünk fel eléggé”, a másik oldal pedig magukat az autósokat okolja, amiért ilyen helyzetbe merészeltek kerülni (mondták ezeket fűtött termű sajtótájékoztatókon).

Akármi is legyen az igazság, a történtek példaértékűek és bebizonyosodott, hogy nem akarjuk a segítséget „felülről” tétlenül várni, mert politikusaink nélkül is feltaláljuk magunkat, és ha a szükség úgy hozza, igenis akcióba lendülünk és kihúzzuk magunkat a csávából. Ebben az esetben pedig nem is a segítség mértéke számít, hanem az emberség, önzetlenség és a segíteni akarás.

Emberségből az „átlagember” jelesre vizsgázott ezen a hétvégén

Mindent egybevetve, 2013. március 15-e nem a magasztos beszédekről szólt, szinte minden ezzel kapcsolatos hivatalos kültéri rendezvényt lefújtak. A látványos ünnepségek ezúttal elmaradtak, velük együtt a tüntetések és a végeláthatatlan oda-vissza üzengetés a nagy semmiről. Ez nem is baj, mert a figyelem energiája így hasznosabb célokra irányulhatott, és új töltetet kapott ez a piros betűs ünnepnap.

Ideje felülbírálni és felülírni a magunkról alkotott pesszimista képünket, jobbak vagyunk, mint azt gondolnánk! Velősebb zárszót pedig nem is találhatnánk az egyik internetes hozzászóló Szárnyas Fejvadász oldali bejegyzésénél:

„Osszátok meg. Én még ilyet soha nem kértem, de akarom, hogy tudja mindenki: a magyarok a bajban összefognak.”

 Szerző: Szűcs István Gellért – Pozitív Nap

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s