Kereszt Magazin – ahol mindent megtalál

Posts tagged “Kedves sztorik

viccek Hadustól


Sün ovi

Sünike Ernő kezében.JPG

Sünike Ernő kezében

Egyszer volt, hol volt nem tudjuk,de most már biztosak vagyunk benne, hogy kertünkben van  három sün gyermek. Kíváncsiak vagytok, hogy kerültek hozzánk? Ha igen, olvassátok soraim szeretettel.
Forró napsugár perzselt bennünket építkezésünk folyamán szombaton délben, amikor egy szerszámra volt szüksége Férjemnek. Elindultam az ollóért. S ha nem lett volna célja lépteimnek az árnyékos szőlőkerten át,nem találnak ránk a kicsiny tüske párnák:)  Igen, ők találtak ránk. “Biztos vagyok benne, hogy az Úr küldte őket hozzánk.” Állapította meg hű Társam simogatva új jövevényeinket. Ketten jöttek elő az életet mentő hűs faaljára. Rögvest vizet hoztunk lapos cserép edénybe nekik és beledugtuk nózijukat a hűs vízbe. Képzeljétek!  Inni kezdtek azonnal a kis gombszeműek. Kis idő múlva megjelent a harmadik szomjazó. Őt is megismertettük a kortyolgatás fontosságával.  Régi polcból lett kis hajlékuk, miután kivettük a deszkákat és a sarokba egy deszkát helyeztünk, alá faleveleket, szénát és szőlő hajtást. Micsoda kényelem! Tudnunk kell, hogy a sünök úgy élik túl a veszélyeket, hogy kitűnően tudnak rejtőzködni. Megteremtettük számukra a lehető legmegfelelőbb körülményeket. Örömünk akár a gyermekeké. Nagyon aranyos kis állatok.
Abbahagynám írásom, ha nem történt volna még valami: megszimatolt minket a negyedik apróság, akit ugyanolyan szeretettel fogadtunk mint az előtte lévőt. Nagyon elcsodálkoztunk. Hurrá! Egyértelművé vált, hogy nagycsaládosok lettünk sünök által. (Megszoktuk már, mert 5 gyermek édesanyja vagyok.) Tojás rotyogott a fazékban süntáplálékul, és egyszer csak mit látunk? Gondolom, meglepődtök néhányan. Az ötödik sünmalac is elimbolygott felénk. Nagyon gyenge volt. Újabb befogadás és örömünk tetőzött abban, amikor a lehűtött, szétdarabolt tojást ették csámcsogva ovisaink. Jól látjátok: ovisaink. Ezennel megnyílt a Sün ovi, lakói sün kölykök.

nézdcsak egy süni, azaz három!

Emlékeinkben élt, hogy csigát,kukacot és almát esznek. Ez utóbbit csak a kukac és a leve végett fogyasztják. Mi elhatároztuk, hogy vizet, főtt tojást és kölyök kutyáknak való húskonzervet adunk nekik. Nagy előszeretettel fogyasztják el kicsiny adagjaikat és vonulnak be vackukra.
Van egy rossz hírünk, hogy ketten nem élték túl édesanyjuk és a víz hiányát, legyengült kicsiny testük elaludt. A megmaradt három kismalac jól van és boldogan élnek.
Mindezt azért tartom fontosnak elmondani,mert bizonyságunk van arról, hogy Isten jóságát láttuk meg ismét életünkben. Ránk bízta apró teremtményeit. Kicsiny kis csodáit. Teremtőnk csodás dolgokat adott nekünk. Lássuk meg Őt mindenben! Nem elhanyagolandó, hogy Isten szeretete mutatkozott meg abban is, hogy kihívott a munkánkból pihenésre, hűsölésre ezzel az aranyos történettel, melynek mi lehettünk szereplői Kaposvárott, hogy megóvjon minket a nap káros hatásaitól.
Hadus


Herbál Masszázs Szőke Kapitánnyal Taljándörögdön

Szőke Dörögdön

Szőke András kortárs magyar underground filmkészítő, rendező, operatőr, forgatókönyvíró, színész, rádiós- és újabban tévés műsorvezető, videóblogger, internetes közösségépítő osztályfőnök, és táborvezető. De ha azt mondom, hogy „jóárasította” a tányéros tévét, sokaknak beugrik az arca. Mi azonban arra voltunk kíváncsiak, amit csak kevesen tudnak róla. Nevezetesen arra, hogy Taliándörögd jó ideje nem csak az otthona, hanem létrehozott itt egy sajátos, természet közeli gyógyító helyet is, amelyet Badár Sándor barátja egyszerűen csak „parasztwellness”-nek nevezett el. Szőke ugyanis tizenöt éve különböző masszázstechnikákkal is foglalkozik.

 Kosztolányi Éva| NOL| 2008. december 20.
Szőke András keringési p...

Szőke András keringési problémákat, gerincbántalmakat és pszichés betegségeket is kezel
Népszabadság – Kovács Bence

Gyerekkorát egy alföldi városban, Szentesen töltötte, ahol színészosztályba járt, amatőr színházi csoportokban játszott, festészettel, képzőművészettel, amatőr filmezéssel foglalkozott. Tizenkilenc évesen a fővárosba költözött. Volt szobafestő, a Horizont moziban takarító, a Mafilmnél és a Hunnia filmstúdióban rendezőasszisztens, majd rendező. Dolgozott a nyolcvanas évek két legfontosabb filmes műhelyében, a Kőbányai Filmstúdióban és a Közgáz Vizuális Brigádban. Volt azonban egy másik foglalkozása is, szépségszalonban masszőrködött. Nem volt ez akkoriban meglepő, nem csak a maszkmester fusizott valamelyik kozmetikában, hanem másodállásban a filmes fodrász is nyírta az utca népének haját.

Kezdetben európai masszázstechnikákkal, svédmasszázzsal, talpmasszázzsal foglalkozott, majd az ázsiai és más gyógyító technikák következtek. A polinéz Ma-Uri és az amerikai vízi masszázs, a Watsu sem volt még ismert Magyarországon, amikor tanulni kezdte. A pesti szálloda szépségszalonjában az átlagemberek mellett bankigazgatók, médiaszemélyiségek is jártak hozzá. Keringési problémákat, gerincproblémákat, pszichés betegségeket kezelt. Egy idő után mégis úgy érezte, hogy egy városi kozmetikában lévő néhány négyzetméteres kis helyiség alkalmatlan arra, amit ő igazán adni szeretne. Egy nyugodt, intim helyre volt szüksége, ahol a hétköznapi feszültségek tökéletesen feloldhatók. Tudta, hogy ez a hely nem lehet máshol, csakis vidéken.

Ő maga is elkívánkozott Pestről, mert úgy érezte: a város mindent leszakít, kiszív belőle és nem tölt vissza semmit. Szerinte Budapestnek komoly húzóereje van, ami energiákat, szellemiségeket, ezen keresztül embereket őröl magába. „Ha körbenézünk, kiderül, hogy a pesti családok nagy részében a nagymama, vagy a nagypapa vidékről származik. Ez az óriási város folyamatosan a vidékből táplálkozik. Mindig azt érzem, hogy én csak viszek Pestre, de onnan nem hozok semmit. Azt szerettem volna, hogy ne mindenemet vegye el ez a struktúra, és vágytam arra, hogy én is kaphassak.”

Hamarosan megtalálta a megfelelő helyet a Bakonyban. 1990-ben vette meg a beszakadt tetejű, kitört ablakú, lakatlan, paraszt-barokk műemlék házat, amelynek története valószínűsíthetően az 1500-as évekre nyúlik vissza – házban található jégverem legalábbis akkor már létezhetett. Később volt TSZ-ingatlan, laktak benne birkapásztorok, működött itt a falu kocsmája és egy fogadó is. A régi melléképületeket, istállókat, pajtákat folyamatosan alakította át a különböző természetgyógyászati kezelések helyszínévé.

A műemlék házban rendezte be a hamisítatlan Parasztwellnesst
A műemlék házban rendezte be a hamisítatlan Parasztwellnesst
Népszabadság – Kovács Bence Parasztwellness – így nevezte el Badár Sándor a helyet. „Badár a barátom, most mit csináljak vele? Az ő történeteiben itt látvány-disznóvágások és utópisztikus bortúrák szoktak lenni, ami részben igaz, mert szoktunk sütni közösen kenyeret, főzünk pörköltet. Egyébként ő is részt vett itt kezeléseken, persze nem nálam. Tizenkét órákat ülünk egy kocsiban, képzeld, ha még nekem kéne a hátát is masszírozni!”

Ma a tíz méter mélyen lévő, egykori jégverem sóbarlangként működik, a mészárszék illatszobaként, az istállóban iszapkezeléseket végeznek, a cseh boltíves szobák hangterápiás helyiségek, a borospince hordók és palackok helyett folyami homokkal van tele. Amikor jönnek a csoportok, felfűtik a homokot, begyújtanak a kemencébe, télen a kályhába. Előfordul, hogy kályha nem is kell, mert attól melegszik be a szoba, hogy a masszőr táncol, folyamatos mozgásban van.

Ez nem szokványos formája a természetgyógyászatnak. Itt legalább egy hétvégét el kell tölteni ahhoz, hogy értelme legyen. Csoportok jönnek, gyakran tanfolyamokat is tartanak, táborokat szerveznek. Ilyenkor valahol az erdőben vagy a mezőn főznek, gyógynövényeket gyűjtenek, ez is része a terápiának. És az is, hogy valaki zokogni kezd a masszázs során, mert olyan emléknyomokat, olyan régi sérüléseket hoznak felszínre az érintéssorok, a lágy ritmusok. A masszőrnek mégsem az a dolga, hogy elvegye a fájdalmat és a tapasztalást az emberekből, hanem az, hogy megmutassa: min kell változtatni. Aztán mindenki maga eldöntheti, mit kezd a felismeréssel. Semmit nem szabad erőltetni, mindenkinek időt kell hagyni, meg kell várni, amíg kisírja magát – állítja Szőke.

Amikor arról kérdeztem, hogy az a sok feszültség nem ragad-e át a masszőrre, kiderül, éppen ellenkezőleg. A masszázs – ha jól csinálják -, visszafelé is gyógyít, mert a masszőr érzi, hogy jót tesz azzal, akit éppen érint. Az egész egy izgalmas körforgás, ad és kap az ember egyszerre. „Vannak, akik szerint ha nem vagy megfelelő lelkiállapotban, akkor átragaszthatod a benned lévő bizonytalanságokat, ezért nem lehet bármikor masszírozni. De hol van olyan ember, aki tökéletesen rendben van az egész világgal és saját magával is? A masszőr ugyanolyan esendő, mint bárki más. Egyáltalán nem baj, ha egy kezelés nem tökéletes, sokkal fontosabb, hogy megvan-e az alázat, a tisztelet, a kellő figyelem a vendéggel szemben. Ehhez ember kell, ezt egy gép nem tudja megcsinálni.”

Ha egy egész hétvégét nem is tölthettünk el a birodalomban, azért kipróbálhattuk, milyen az, amikor egy régi borospincében homokba ássák az embert, és láthattuk, érezhettük a polinéz táncmasszázst, amit egy rövidnadrágra tekert száriban végzett. Mindkét kezelésben volt valami félelmetes. A homokfürdőben maga a szituáció bizarr – beásva lenni egész testtel -, de az alanyok beszámolói szerint egy idő után mindez puha ölelésnek tűnik. A táncmasszázsban pedig az tűnt ijesztőnek, hogy a végén fel kellett kelni, és visszatérni a Földre. A polinéz eredetű technika érdekessége, hogy a táncot csak érzi az alany, de nem látja.

Ha mindez nem volna elég, eláruljuk, Szőke talpelemzésben is otthon van. Igaz, csak rövid bemutatót tartott, mert szerinte egy ponton túl az már nem tartozik másokra. A talpon lévő deformációkból, színekből, formákból sok mindent meg tud mondani az illető lelki bajairól, személyiségének jellegzetes vonásairól.

Mindezek mellett a falu életében is részt vesz. A helyi plébánossal egy rendhagyó helytörténeti múzeum kialakításán, az „Ősök háza” programon dolgozik. Az eredetileg paplakként funkcionáló épületbe a település lakóinak segítségével gyűjtenek és rendszereznek minden helyi dokumentumot, emléket, például a Hertelendy Kastélyról, vagy a Zabosi utcatemplom romról. Ebben a templomkertben rendszeresen szerveznek fesztivált, ahol közös főzések mellett filmeket vetítenek, előadásokat és koncerteket tartanak, a fellépők pedig nem pénzért, hanem a hangulatért jönnek. De szervezett már tábort az öcsi zsidó temető rendbetételére is.

Elképzeltük, amint Szőke András egy rohanós nap után csokoládémasszázsban lazul, vagy tibeti hangtálak hangjára meditál, de kiábrándított minket. Ritkán engedheti meg magának az ilyesmit. Neki az az élmény, ha a vendégekkel együtt lehet, a szaunába is akkor megy, ha éppen kezel valakit. Azt mondja, most már itt szeretné leélni az életét. „Nagyon erős motiváció, hogy a természet a közelemben van. Az anyagok, tárgyak, növények és állatok mind körülvesznek. Szélsőséges helyzetekben persze irdatlan viharok szoktak lenni, az ember néha retteg, hogy fel merjen-e menni a tetőre visszarakni a cserepet. Két nappal ezelőtt bokáig érő víz volt az udvarban, de ez ettől szép.”

A kertjében megépített halastó telis-tele van teknősökkel. Indulás előtt megetettük őket, bár eredetileg őt szerettük volna lefilmezni teknős-etetés közben. „Szerintem ez inkább nektek szerezne most örömet” – mondja. Végül így kaptunk kisállat terápiát is Szőkétől, Dörögdön.


Hársfa a mondákban és a házipatikában

Hársfa a mondákban és a házipatikában

2011. július 25. Bálintgazda.hu

Szép, szabályos, alakítást nem igénylő gömbkoronája és illatos, gyógyhatású virágai miatt vált a hársfa az egyik legkedveltebb fánkká.
Budapesten tíz utca és egy sziget (Hárossziget) viseli e fa nevét. Berlin egyik legismertebb útja (Unter den Linden) a hársfákra hívja fel az ott sétálók figyelmét. Nálunk sokan megtekintették már Széchenyi nagycenki kastélyának parkjában a ma már kipusztulóban levő, de még mindig látványos hársfaallét, és jártak Nagyharsányban, Somogyhárságyon és Zalahárságyon.

hársfavirág

hársfavirág

A mondavilágban gyakran találkozunk a hársfákkal. A német Niebelung-eposz hőse, Siegfried úgy öli meg a sárkányt, hogy a barlangja elé máglyát rak és a szörny a füstben megfullad, a hős pedig a megolvadt sárkányzsírral bekeni magát, amitől sebezhetetlenné válik, kivéve a lapockáját, ahová egy hársfalevél tapadt. Mátyás királyunk nyaranta szívesen pihent a visegrádi hársak alatt és a követeket is ott fogadta -írja Jankovics Marcell a Fa mitológiája című könyvében. A Zsigárd (Szlovákia) határában álló Zrínyi-hársat 800 évesnek mondják, ami nem lehetetlen, mert a hárs az egyik leghosszabb életű fafaj. Rákóczi Ferenc dédatyja, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem leveleit rendesen így keltezte: „Kelt a száz hárs alatt”.

Hársfatea

Hársfatea

A hárs virága ősidők óta gyakran használt házi gyógyszer, amelynek teáját izzasztásra, köhögés ellen, idegerősítőnek, szívműködést serkentőnek, toroköblítőnek, fürdőnek használják. De nem minden hársfa virága használható erre a célra: csak a kis- és a nagylevelű, valamint a széles levelű hársé. Az ezüst- és a molyhos levelű hársak virága csak ipari felhasználásra való. A gyűjtéshez akkor kell hozzálátni, amikor a virágoknak legalább a kétharmada már kinyílt és egyharmada még bimbós.

A mindannyiunk által kedvelt hársfákkal a gyűjtés során kíméletesen kell bánni, ne törjük, zúzzuk az ágakat, gondoljunk arra, hogy jövőre is szükségünk lesz gyógyító erejükre!


Már gyerekkorban tanítaná, hogyan működnek az emberi kapcsolatok – Szenvedés érlelte a gyógyítás képességét

Már gyerekkorban tanítaná, hogyan működnek az emberi kapcsolatok
Szenvedés érlelte a gyógyítás képességét

Születésnapi beszélgetés Hegedüs Etával Hegedüs Eta 65 évvel ezelőtt született, de a kora valahogy nem stimmel, mert energiája akár egy harmincasé, bölcsessége akár egy százévesé. Az egészségtanító most őszintén elmondta a Természetgyógyász Magazinnak, milyen út vezette őt idáig.

– Tulajdonképpen kit tisztelhetünk önben? Talpreflexológust? Színgyógyászt? Spirituális gyógyítót? Az Új Medicina elkötelezettjét?
– Mindegyik én volnék. A sikertörténetek általában úgy kezdődnek, hogy mindig is gyógyítónak készültem. De tőlem ez távol állt, sose akartam gyógyítani. Eredetileg műszaki ember vagyok. Talán ezért is barátkoztam meg először a fény-színterápiával.
– Sokan azért kerülnek közel a természetgyógyászathoz, mert valamelyik hozzátartozójukon szeretnének segíteni. Önöknél ki volt beteg?
– Én magam.
– Erről eddig nem nagyon beszélt.
– Pedig másként sose kerültem volna erre a pályára. Példaképem és tanítóm, Biegelbauer Pál mondta, hogy az emberben rejtett bombaként vannak jelen képességek, amiket aztán egy gyújtózsinór beindít. Az én gyújtózsinórom a saját szenvedésem volt.
– Mikor döbbent rá a képességeire?
– Nem egy pillanat műve volt. Én már gyerekkoromban is megéreztem és láttam dolgokat, de nem tudtam ezt mire vélni. Talán akkor kezdődött a természetgyógyászat iránti érdeklődésem, amikor 1976-ban műszaki létemre gyerekrendelőben vállaltam asszisztensi munkát, voltaképp azért, hogy az iker fiaim közelében lehessek. Szöget ütött a fejembe, hogy az orvos azt mondta a torokfájós gyerek anyjának, adjon fagyit a kis betegnek, vagy azt hallottam, hogy magas vérnyomásra cseresznyeszárból főzzenek teát, mert az vizelethajtó, így lemegy tőle a vérnyomás is. Akkor visszagondoltam arra, hogy amikor szamárköhögésem volt, a szüleim a mészégető mellé vittek. Utáltam azt a szagot, de jobban lettem. 1985-ben még tiltott irodalom, szamizdat volt a természetgyógyászat. Oláh Andort és Lajos atyát bújtuk titokban a szomszédasszonyommal.
– Mikortól kezdett másokat gyógyítani?
– Először megtanultam a talpmasszázst, Bajor Mariann talpmasszőrnél végeztem. Azért jártam strandra, hogy nézzem az emberek talpát, láttam, mennyire különböznek. A különbségek üzenetet hordozhatnak – gondoltam. Többet akartam tudni, mindent, amit csak lehet! Megismerkedtem Biegelbauer Pállal, fejlődött a spirituális látásom, hallásom. Török Szilveszter azt mondta: egy jel nem jel, legalább háromra van szükség. Így hát más módszereket is elkezdtem tanulni, hogy többféleképpen alkothassak képet egy emberről: arcdiagnosztika, füldiagnosztika, íráselemzés… Aztán jönnek a terápiák: a talpmasszázs mellett a bioenergetika, a gyógynövényismeret, a fényadás… mindig többet és még többet akartam tudni! De ha azt kérdi, ki vagyok valójában, azt mondom: lélekgyógyító vagyok. Ha valakinek a lelke megérint, akkor tudok neki segíteni, hogy ő maga rájöjjön, mit tehet önmagáért. Képzett természetgyógyászként azt mondom: mindenki önmaga gyógyítója.
– Tíz évig tanította az embereket a televízión keresztül, műsorában eljuttatta hozzájuk az alternatív gyógyítás lehetőségét akkor, amikor ez még újdonságnak számított. Miért hagyta abba?
– Inkább az az érdekes, miért kezdtem el. 13 éves koromban néztem a tévében Takács Mari bemondónőt – a korombéliek még emlékeznek rá –, és a helyében magamat láttam. Aztán egyszer csak valóban ott ültem a tévében, hiteles emberek voltak a vendégeim, nekik adhattam lehetőséget a megmutatkozásra. Sokan azt se tudták, hogy én is természetgyógyász vagyok. Amikor csinálok valamit, azt a legjobban szeretném tenni, beleadok mindent, teljes odaadással. Talán ezért van az, hogy amikor vége, nincs hiányérzetem. A televíziózás után se volt. Beteljesítette a küldetését az az időszak.
– Hol lehet önnel most találkozni?
– 1996 óta dolgozunk a férjemmel együtt egy orvos-természetgyógyászati rendelőben, egyelőre itt fogadom, aki hozzám fordul. De elhatároztam: ha innen el kell jönnöm, az azt jelenti, hogy ideje a változtatásnak. Most úgy néz ki, eladják a rendelőt, és érzem is, hogy új korszak jön el. Szeretnék konzulensként, tanácsadóként dolgozni, hogy mindazzal, amit megtanultam és valaha is alkalmaztam, segíthessek másoknak. Szeretnék iskolákba eljutni, elmondani a gyerekeknek, hogyan működnek az emberi kapcsolatok, miként élhetnek boldogabban és egészségesebben. Ilyesmire nem tanítják a diákokat, pedig ez a legfontosabb! Mindkét fiam pedagógus, egyikük igazgatóhelyettes. Nagyon feldobta őket ez az ötlet. Óvodákba is elmegyek, ha hívnak. Szeretnék még újabb szakmai cikkeket írni, talán könyvet is. Úgy érzem, rengeteg dolgot tanultam és tapasztaltam, amit tovább kell adnom.
– Említette, hogy egy súlyos betegség vezette a gyógyítás útjára, de én nem emlékszem, hogy hallottam vagy olvastam volna, hogy súlyos beteg volt.
– Én eddig nem nagyon beszéltem az engem ért tragédiákról, mert úgy gondoltam, nem én vagyok a fontos. De tapasztalatból tudom, hogyan lehet túlélni a legnagyobb szörnyűségeket, a gyermekünk elvesztését, a gyógyíthatatlan betegséget. 1971-ben elveszítettem az egyhetes ikreimet. Azt tanultam a szülői házban, ahol nekem nem nagyon jutott anyai ölelés, mert a húgom volt a szüleim első és egyetlen gyermeke, hogy erősnek kell lennem, és nem szabad érzelmeket mutatnom.
– Bocsánat, hogy közbeszólok: ön nem a szülei gyermeke volt?
– Az édesanyám egészen fiatal volt, amikor születtem, az édesapám fiút remélt, és büntetett, amiért lány lettem. A húgom kétéves korában megbetegedett, rá vigyázni kellett, figyelmet igényelt. Én nem voltam fontos. Azt hittem, ha alkalmazkodom, ha jó kislány leszek, és sose mondok ellent, akkor talán szeretnek majd. Apám 68 éves korában meghalt, úgy, ahogyan azt programozta. Ötvenéves elmúltam, amikor először ellent mertem mondani anyámnak. Ezután öt évig nem beszéltünk. Aztán egymásra találtunk, és megadatott még egy szép, szeretetteljes, sajnos rövid időszak. Azóta is azt gondolom: előbb kellett volna eléggé szeretnem magam, akkor jobb eséllyel szerettek volna engem. De ez nagy tudatosságot és önfejlesztést igényelt, előbb nem ment.
– Visszatérve a saját gyászához, az ikrekhez: ez végül is feldolgozatlan maradt? Ez vezetett betegséghez?
– Évek múltán tört meg a gyász. Egy injekció felborította a hormonháztartásomat, a szívemmel kezeltek, pánikbeteg lettem. Sorban jöttek a fóbiák: az infarktustól való félelem, a kutyáktól való félelem, a vízfóbia, a másoktól való rettegés, nem mertem kimenni a lakásból… Közel harminc éven át szenvedtem és kerestem a gyógymódot. 1999-ben volt a teljes napfogyatkozás. Akkor voltam a legrosszabbul. A testemben éreztem a napfogyatkozást, ahogyan átment rajtam a fejem búbjától a talpamig… sírógörcsöt kaptam, azt hittem, képtelen vagyok abbahagyni. Mire vége lett, újjászülettem, attól fogva vagyok gyógyult. A 29 és fél év egy szaturnuszi időszak. Ennyi ideig voltam beteg.
– De én már a kilencvenes évek derekán ismertem önt, már akkor is gyógyító volt! Nem volt semmi baja!
– Senki nem tudta rólam, senki nem látta rajtam. Iszonyatos erőfeszítés és önfegyelem volt emögött. Egyedül a férjem tudott róla, aki azért adta fel ragyogónak ígérkező külkereskedő karrierjét, hogy velem legyen, vigyázzon rám. Együtt dolgoztunk, ő kísért mindenhová. Azért tudok hitelesen együtt érezni azzal, aki a fóbiáival, az érzelmi sérüléseivel, a félelmeivel jön hozzám, mert én ezeket átéltem, én tudom, mit érez. Szó szerint magamon kísérleteztem ki mindazt, amit másoknak mondok vagy tanácsolok. A gyakorlatból tudom, hogy minden helyzetből van kiút!
– Hogyan szabadulhat meg az ember a félelmeitől?
– Azt kérdezem: mi lesz, ha ez és ez bekövetkezik? Amikor válaszolunk, megfogalmazzuk, mi lehet a legszörnyűbb következmény, és rájövünk, hogy az is csak egy új élethelyzet, egy új feladat. Mi lesz, ha elveszítem az állásomat? Keresek másikat. Eladom a tévét, szerényebben étkezem. Elköltözöm a gyerekeimhez vagy a szüleimhez. Mi lesz, ha odaköltözöm? Akkor majd alkalmazkodom. Szeretni fog a férjed? Szeretni fog akkor is. Keresünk albérletet. Másik állást. Felkészülünk a legrosszabbra, és teszünk a legjobbért. Mindig van tovább. Mindig van megoldás, van kiút, van holnap. Ezt kell tudatosítani az emberekben. Végig kell vezetni gondolatban, és átélni, átérezni az egész folyamatot, amitől tartunk, és akkor rájövünk, hogy már nincs is mitől. Egyébként is a kérdések általában a jövőre vonatkoznak – ami nincs, mert mindig csak most van –, ezért a semmitől félünk.
– Ön is azok közé tartozik, akiknek meghatározhatatlan a kora. Tudom, hogy 65 esztendős, de nem tudom elhinni.
– 65 évesen jobban vagyok, mint 35 éves koromban. Az osztálytalálkozón nem ismertek rám: én most az az Eta vagyok, vagy ez az Eta vagyok? – kérdezték. Az osztályfőnököm, akinek pedig éppen elég baja volt velem, nem ismert meg, és a találkozó után levelet írt: félreismert, fogalma se volt, ki vagyok valójában. Ez jólesett. Az az Eta is én vagyok, persze, meg ez is. Csak másmilyen. Az ember ugyanabban a testben is reinkarnálódhat. Az ember letud egy feladatot, és még egyazon testben belefog egy másik feladat megoldásába. Ez általában akkor történik, mint nálam is, amikor az ember egy nagyon nehéz élethelyzetből kigyógyul. A beteg ember mindannyiunk terhét cipeli, és én ezért tisztelem őt. Elfogadom és támogatom, és ez gyakran már elég is a gyógyuláshoz. A betegség gyakran nem más, mint önmagunk megbüntetése. Csak az elfogadáson keresztül tehetjük túl magunkat rajta. Fogadjuk el önmagunkat és a teremtményeinket, hogy képesek legyünk mások elfogadására, akár betegek, akár egészségesek. Az elfogadás olyan apróságokat is jelenthet, mint amikor főzök-sütök valamit, jó szívvel tálalom, és azt mondom: ma ez a legjobb, amit adni tudok, ma erre voltam képes. Nem kell mentegetőzni, hogy túl sós vagy túl édes, hogy volt már jobb is: ma ezt tudom nyújtani, jó szívvel adom! Ha így fogjuk fel az életet, akkor sokkal elégedettebbek és boldogabbak lehetünk.

Zimber Szilvia

Névjegy
Hegedüs Eta egészségtanító 1993-ban alapította meg férjével az Etacom Oktató és Szolgáltató Kft.-t. Korábban talpreflexológusként dolgozott, ismert mesterektől tanult, illetve autodidakta módon sajátított el és fejlesztett tovább természetgyógyászati módszereket. Első számú mesterének Barbara Ann Brennan spirituális gyógyítót tartja. 2002-ben Természetgyógyászatért díjban részesült. Színterapeutaként részt vett a szín- és fényterápiás kristálylámpa megalkotásában. 2007-ben ismerkedett meg az Új Germán Medicinával Francios Leduc szemináriumán, majd ezen a területen tovább képezte magát. 2010-ben elvégezte dr. Eric Pearl Kapcsolatteremtő Gyógyítás tanfolyamát. Számos televíziós műsorban, újságcikkben népszerűsítette az általa ismert és alkalmazott természetes gyógymódokat. Tíz évig szerkesztett, vezetett természetgyógyászati műsort, emellett egy olyan jellegű műsort is, amiben a vendégek sorsukat befolyásoló találkozásaikról beszéltek. Férjezett, két felnőtt fia van.

(http://www.tgy-magazin.hu


Morze jelek

Morze jelek

Ez a történet abból az időből való, amikor még a távíró volt a leggyorsabb távközlési eszköz és a távíró kezeléséhez ismerni kellett a morze jeleket. Nos egy ilyen intézmény munkát hirdetett. Többen jelentkeztek a meghirdetett állásra köztük egy fiatal ember is. Elment a megadott címre. Látta, hogy az előszobában már heten ülnek. Mindannyian azért jöttek, amiért Ő. Ő is kitöltötte azt a formanyomtatványt amit mindenkinek odaadtak. Egyszer csak föláll és teljes határozottsággal bemegy azon az ajtón amiről azt mondták, hogy onnan jönnek majd ki és oda kell majd bemenni beszélgetni. Ő meg csak így hívás nélkül bemegy.

Rövid idő múlva kijön a munkaadóval, aki azt mondja a többieknek:

“Uraim, köszönöm, hogy elfáradtak ide, de betöltöttük az állást, ezt a fiatalembert választottuk.”

A bejelentést nagy fölháborodás követte.

-Hogyhogy Őt???

-Ő jött utoljára!!! És csak úgy bement hívatlanul!

Mire a munkaadó azt mondta: -Mióta maguk itt üldögélnek morze jelekkel, jól hallhatóan a következő szöveg hangzik: “Ha érted a szöveget hívás nélkül is gyere be, Tiéd lesz az állás!”

Ez a fiatal ember értette és magára vette.

Amit neki komolyan mondtak, azt komolyan vette.

Mi is sokszor olyanok vagyunk, mint ez a hét ember. Nagyon sok áldást amiatt nem kapunk meg, mert vagy nem halljuk meg Jézus szavát, vagy ha meghalljuk nem vesszük komolyan.

Ne vedd sértésnek, ha megkérdezem: Te meghallod Jézus szavát?

És ha igen, komolyan veszed?

“Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem” Jel. 3.20.

…………………………….

BARÁTI ÜZENET

Milyen is valójában a kapcsolatod a Barátoddal?

Figyeltelek, ahogy ma reggel felkeltél. Reméltem, hogy beszélgetsz majd velem, még ha csak néhány szót is: megkérdeznéd a véleményemet, vagy megköszönnéd azokat a jó dolgokat, amelyek a napokban történtek veled. De észrevettem, hogy nagyon elfoglalt voltál.

Megint vártam, amikor föl-alá szaladgáltál a házban és készülődtél. Túlságosan lekötött az, hogy milyen ruhát vegyél fel. Tudtam, hogy lenne pár perced, hogy megállj egy pillanatra és köszönj, de te túl elfoglalt voltál.

Egyszer egy ideig tétlenül várakoztál, 15 percig dologtalanul üldögéltél. Aztán láttam, hogy talpra ugrasz, és már azt hittem, beszélgetni akarsz velem. De végül a telefon után nyúltál, és felhívtad egy barátodat, hogy megtárgyaljátok a legújabb pletykákat.

Egész nap türelmesen néztelek. Azt hiszem, a sok elfoglaltságod miatt nem értél rá, hogy bármit is megossz velem. Sokkal több dolgod volt annál, mintsem hogy szakítani tudtál volna rám egy kis időt.

Észrevettem, hogy ebéd előtt körülnéztél. Talán kínosnak érezted, hogy hozzám szólj, ezért nem hajtottad meg a fejed. Viszont megláttad, hogy 3-4 asztallal arrébb néhány barátod köszönetet mondott, mielőtt nekiláttak volna az étkezésnek, de te mégsem tetted ezt. Nem baj!

Amikor hazamentél, úgy tűnt, hogy otthon is sok dolgod van. Miután néhányat elvégeztél közülük, bekapcsoltad a tévét. Nem tudom, hogy te szereted-e a tévét, vagy sem, mert nem sok lényeges dolog történik ott. Ennek ellenére sok időt eltöltesz a készülék előtt, nap mint nap, holott nem gondolsz közben semmire, miközben csak bámulod a képernyőt.

Ismét türelmesen vártam, míg tévézés közben megvacsoráztál. Ez alkalommal sem szóltál hozzám.

Lefekvéskor úgy láttam, hogy már túl fáradt voltál. Jó éjt kívántál a családodnak, majd bezuhantál az ágyba és pillanatok alatt el is elaludtál. Nem baj!

Csillag László


egy kis humor

Egy kis humor

Ima

Egy hatalmas oroszlán kerget egy vézna keresztény embert.
Az ember bukdácsolva menekül árkon-bokron keresztül, ám a vadállat nem tágít, továbbra is a nyomában van. Amikor az üldözött érzi, hogy már nem bírja tovább ezt az őrült hajszát, letérdel és kétségbeesetten imádkozni kezd:
– Uram, végtelen a Te hatalmad! Kérlek Tedd meg, hogy ez a vad oroszlán kereszténnyé váljon!
Ugyanebben a pillanatban megáll, és térde borul az oroszlán is.
– Édes Jézus, légy vendégem, áldd meg, amit adtál nékem…

Átkelés a Generázeti tavon

A gyülekezet egy része a nyári hónapokban a plébános szervezésével a szent földre látogat.
Végig járják a helyeket ahol Jézus a csodákat tette és bejárják az összes állomást ahol tanított. Genezáret városánál a tavon megkérik az egyik halászt, hogy vigye át őket a másik partra.
A halász fejenként ötven eurót kér.
-Iszonyatosan drága.-
Mondja a pap.
-Igen- mondja a halász. -de ez egy különleges tó. Itt Jézus gyalog ment át a vízen!-

-Nem csoda! Ilyen árak mellett!….

A hit próbája

Egy motoros lerobban egy kis falu közepén.
Próbálja szerelgetni a járművet de semmi eredmény. Hiába indítgatja nem akar beindulni a motor.
Nem bírja tovább és éktelenül elkezd káromkodni.
Erre kinéz a plébános a paplak ablakán.

– Fiam. Miért káromlod az Istent, hiszen nem miatta döglött be a járműved?
Inkább imádkozz, hogy segítsen beindítani a motorodat!

Gondolja a motoros, hogy nem veszíthet vele semmit és kipróbálja.
Imádkozik egyet és csodák csodája beindul a motor.

– Köszönöm! – kiált vissza a motoros és örömmel elszáguld.
A plébános csak csóválja a fejét.

-Hmmm. Ki hitte volna? Működik….

Az alkoholról

Egy lelkész az alkoholtól való teljes megtartóztatásról prédikál, és nagy lendülettel így fejezi be a tanítását:
– A világ összes sörét fognám, és beleönteném a folyóba!
Majd a még nagyobb hatás kedvéért folytatja:
– A világ összes borát fognám, és beleönteném a folyóba!
Végül felteszi a pontot az i-re:
– És a világ összes whiskey-jét is beleönteném a folyóba!
Elégedetten leül. Ekkor a kórusvezető, mosollyal az arcán, így szól:
– Végezetül énekeljük el a “Mint szarvas hűs vízforrásra, úgy szomjazik lelkem rád…” kezdetű dalt.

Mise

A vasárnapi mise végén így szól a pap a gyülekezethez:
– Van egy jó és egy rossz hírem! A jó hír az, hogy van elég pénzünk a templom tornyának a megjavításához. A rossz hír az, gyermekeim, hogy mind a ti zsebetekben van.

Rendőr kívánságai

Közúti ellenőrzéskor igazoltat a rendőr egy angyalt, aki így szól hozzá:
– Rendőr, a lelked mélyén jó ember vagy. Teljesítem három kívánságodat. Mit kérsz?
– Személyit, jogosítványt, forgalmi engedélyt!

Gyógyulás

Elmegy Jézus az emberek közé. Odalép a tolószékben ülő rokkanthoz és szól:
-Béna járj!
És láss csodát, a béna felállt és járni kezdett..Odalép Jézus a vakhoz és szól:
-Barátom, láss!
És láss csodát, a vák újra látott.
Indul Jézus a 3. felé, de az megállítja.
-Ne közelíccsé’! Tegnap százalékoltak le.

Büntetés

Híveit korholja a plébános:
– Nem szeretitek igazán a templomokat, mert nem adakoztok! De az Istent se szeretitek, mert gyónni se jártok! Ne csodálkozzatok hát, ha az Isten se szeret titeket. Egy éve, hogy közületek egy lelket se szólított magához


Nem minden az aminek látszik

Nem minden az aminek látszik

Két utazó angyal megállt,hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el. A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjek ki magukat. Ehelyett egy picike helyet kaptak a hideg pincében. Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt. Amikor a fiatalabb angyal kérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt:

-“A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.”

A következő éjjelen mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek. Miután azok azt a kevés ételt is megosztották velük, amilyük volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ők jót aludhattak. Amikor a következő napon a nap felkelt, az angyalok könnyek között találtak a parasztot és a feleségét. Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezőn.

A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen. Az első embernek mindene megvolt, mégis segítettél neki, vádolta. A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük.

“A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak,” mondta ismét az idősebb angyal. Amikor a nagyház hideg pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg. Amikor a utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a halál angyala, hogy elvigye a feleseget. Helyette odaadtam a tehenet.

“A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.”
Csillag László


történetek

A Fiú

Egy vagyonos ember és a fia minden különleges művészi alkotást össze akartak gyűjteni. Minden megtalálható volt a gyűjteményükben Picassótól-Raphaelig. Gyakran leültek együtt és csodálták a nagyszerű munkákat.

Mikor a vietnami konfliktus kitört, a fiú elment a háborúba. Bátran életét adta, mikor megmentett egy másik katonát. Amikor az apa megtudta, mélyen gyászolta egyetlen fiát. Hónapokkal később, épp Karácsony előtt kopogtattak az ajtón. Egy fiatalember állt az ajtóban, hatalmas csomaggal a kezeiben.

Így szólt: „Uram Ön nem ismer engem. Én vagyok az a katona, aki a fiának köszönheti az életét. Aznap sok embert mentett meg. Éppen engem vitt biztonságba, mikor egy golyó szíven találta, és ő azonnal meghalt. Gyakran beszélt nekem Önről és a művészet iránti szeretetéről. – A fiatalember felemelte a csomagját. – Tudom, hogy ez nem nagy valami. Nem vagyok nagy művész, de azt hiszem, a fia szeretné, ha ezt megtartaná.”

Az apa kinyitotta a csomagot. A fiáról készült portré volt, amit a fiatalember festett. Csodálta, hogy a katona mennyire meg tudta ragadni a fia személyiségét. Az apa szemei megteltek könnyel. Megköszönte neki a képet, és felajánlotta, hogy kifizeti.
– „Oh, nem uram, soha nem tudom visszafizetni, amit a fia értem tett. Ez ajándék.”

Az apa jól látható helyre akasztotta a portét, így ha látogatók jöttek, a fiáról készült kép volt az első, amit megmutatott nekik a kollekcióból.

Néhány hónappal később az ember meghalt.

Sor került a képek elárverezésére. Sok befolyásos ember összegyűlt, és izgatottan várták, hogy megvehessék az értékes képeket a saját gyűjteményükbe. A fiúról készült kép az emelvényen volt. Az árverésvezető kopogtatott a kalapáccsal. „Az árverést ezzel a képpel kezdjük.”

„Ki akarja megvenni ezt a képet?- kiáltott valaki hátulról. -Látni akarjuk a híres képeket. Hagyja ezt!” Az árverésvezető azonban hajthatatlan maradt.
„Mennyi a kikiáltási ára ennek a képnek? Ki kezdi el az ajánlást? 100$-ért, 200$-ért?”
Egy másik hang mérgesen kiáltotta. „Nem azért jöttünk, hogy ezt a képet nézzük! Mi Van Goghot, Rembrandtot akarunk! Gyerünk már az igazi képekkel!”

De az árverésvezető tovább folytatta. „A fiú, a fiú. Kinek kell a fiú?”

Végül egy ember szólalt meg a terem hátuljából. Ő volt hosszú ideig az embernek és fiának kertésze. „Elviszem 10$-ért.” Szegény ember lévén, az volt minden, amit fel tudott ajánlani.
„Ki ajánl érte 20$-t?”

„Adja neki oda 10$-ért! Nézzük a mestereket!”

„10$ az ajánlat. Ki ad érte 20$-t?”

A tömeg kezdett mérges lenni. Nem akarták ezt a képet. Sokkal értékesebb festményeket szerettek volna a gyűjteményükbe.

Az árverésvezető csapott a kalapáccsal. „Először, másodszor, eladva 10$-ért.”

Egy ember a második sorból közbekiáltott. „Gyerünk már a többi képpel!”

Az árverésvezető letette a kalapácsot. „Az aukciónak vége.”

„Mi lesz a festményekkel?”

„Sajnálom. Mikor felhívtak, hogy levezessem ezt az aukciót, elárultak nekem egy titkot, mely a végakaratban feltétel volt. Egészen eddig nem mondhattam el. Csak a fiú portréja volt eladó. Aki azt megveszi, az örökölheti az egész vagyont, beleértve a festményeket is. Az, aki elviszi a fiút, megkap mindent.”

Isten nekünk adta az Ő Fiát 2000 évvel ezelőtt, hogy meghaljon a kereszten. Hasonlóan az árveréshez, az üzenet ma is ugyanaz. A Fiú, a Fiú, ki viszi el a Fiút? Hiszen akié a Fiú, az megkap mindent vele együtt.

Kell néked Isten fia, Jézus Krisztus?

Csillag László


mikor a sötét, neon zöldre váltott

Másodperceken múlt, hogy nem a fejemre esett, örökre elhallgattatva gondolataimat, és beírva a hajó nevét Balaton hallhatatlan történetei közé. (Stricz Tamás BorsOnline)

Zölden izzó meteor zuhat a Balatonba

A parti neszek elhalkultak, a szél és a víz finoman egyenletes hangjaitól, és gondolataim kiáltásaitól. Most én lennék az irigyelhető manus, aki magányosan vitorlázik a naplementében méregdrága yacht-ján, és ezt a pillanatot nem osztja meg senkivel a teljes magány öröméért? Talán egy órát csúszkálhattam, hagyva, hogy gondolataim elcsendesüljenek.

250 méterre lehettem a kikötő szájától, mikor a sötét, neon zöldre váltott. Felemeltem a fejem és vagy úgy 3-4 másodpercig gyönyörködtem az égi csodában, az „Ez meg mi?!” gondolattal kitelve. 10 másodperccel a felvillanás után, egy nagy csobbanást hallottam a hátam mögül. Hátra nézve láttam, a sodorvonalamban a körkörös hullámokat a hold fényében. Túl nagy a csobbanás, ahhoz, hogy hal legyen, gondoltam, de akkor mi volt? Végrehajtottam egy 360 fokos fordulót, érintve a csobbanás centrumát. Semmi különös, csend és sötét. Továbbhaladva 3 csomós sebességgel elnyelt a kikötő szája, és beleolvadtak fényeim a part, hullámzó fényei közé. Vitorlázni igazán felemelő érzés tud lenni, de a megérkezés a kikötőbe a legmegnyugtatóbb. Roppant pihentető tudati állapot, odatapadva a partfalhoz elaludni, egy 7 tonnás, lágyan ringó ágyban, mely a legészakiabb pontja a Balatonnak.

a teljes cikk itt olvasható: http://www.borsonline.hu/20120511_zolden_izzo_meteor_zuhat_a_balatonba