Kereszt Magazin – ahol mindent megtalál

Posts tagged “Lelki béke

Árvai Emil KARÁCSONYI BOLDOGSÁG

Isten nagy titkáról lebbent föl a fátyol,
mikor Betlehemben bölcső lett egy jászol.
Akkor is foglalt volt minden szív és szálló,
így lett szülőszoba egy szerény istálló.

Itt és most ki lesz az, aki befogadja,
szívét és életét Úr Jézusnak adja?
Angyalok örvendtek Krisztus születésén;
ugyanígy ujjongnak egy szív megtérésén.

Találsz-e valakit, járd be a világot,
akinek szívügye a te boldogságod?
Isten alig várja azt, hogy befogadjon,
s minden másnál nagyobb boldogságot adjon!


Mennyből az angyal

Mennyből az angyal lejött hozzátok,
pásztorok, pásztorok!
Hogy Betlehembe sietve menvén
lássátok, lássátok.

Istennek fia , aki született
jászolban, jászolban,
Ő leszen néktek üdvözítőtök
valóban, valóban.

Mellette vagyon az édesanyja,
Mária, Mária.
Barmok közt fekszik, jászolban nyugszik
szent fia, szent fia.

El is menének köszöntésre
azonnal, azonnal,
Szép ajándékot vivén szívükben
magukkal, magukkal.

 

http://digilander.libero.it/pagnes/musica/mennybol1.jpg
http://digilander.libero.it/pagnes/musica/mennybol2.jpg


A KIS GYUFAÁRUS LÁNY

Hans Christian Andersen A KIS GYUFAÁRUS LÁNY

Kegyetlen hideg volt, hullott a hó, és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy – az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el – azt mondta, majd bölcsőnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg sem találta a szegény kislány.
Mezítláb járta hát az utcákat, és kicsi lábát kékre-vörösre csípte a kegyetlen hideg. Rongyos kis kötényét összefogta: egy halom kénes gyufa zörgött benne, egy skatulyát meg a kezében szorongatott. Egész álló nap hiába kínálgatta portékáját, egy szál gyufát sem vettek tőle, és alamizsnát sem adott neki senki. Éhesen és hidegtől reszketve vánszorgott tovább; szívszakasztó látvány volt szegény. Csillogó hópelyhek tapadtak szépen göndörödő, hosszú, szőke hajára, de nem is gondolt vele.
Az ablakokból ragyogó világosság és sült liba pompás jó szaga áradt ki az utcára, hiszen ünnep volt, szilveszter este. A szegény kis teremtésnek folyton csak ez járt az eszében.
Behúzódott egy zugba, egy kiszögellő ház sarka mögé, s maga alá húzta csupasz lábát. Ott még jobban didergett, majd megvette az isten hidege, de hazamenni nem mert, hiszen egész nap egy garast se keresett, s az apja biztosan veréssel fogadná. Különben otthon se jobb, padlásszobájukban farkasordító hideg van, a tető hasadékain besüvít a szél, hiába tömték be szalmával meg ronggyal a nagyobb réseket.
Már egészen meggémberedtek a kis ujjai. De jó lenne egy szál gyufa, csak egyetlenegy szál! Ha kihúzna egyet a skatulyából, odadörzsölné a falhoz s meggyújtaná, a lángjánál megmelegíthetné a kezét. Végre rászánta magát, s meggyújtott egy szálat. Milyen vidáman sercent, s hogy lobogott a lángja! Fényes volt és meleg, mint a gyertyaláng, s a kislány boldogan tartotta fölébe a kezét.
Csodálatos láng volt az! A szegény kis gyufaárus lány úgy érezte, mintha szép réztetejű, rézcsövű vaskályha előtt ülne – olyan jó volt nézni a tüzet, olyan jólesett melegedni mellette! Már a lábát is kinyújtotta, hogy átjárja a meleg, de abban a pillanatban kilobbant a gyufaláng, eltűnt a vaskályha, s a kislány ott ült a hideg falszögletben egy gyufacsonkkal a kezében.
Elővett egy másik gyufát, meggyújtotta. Odahullt a fény a falra, tenyérnyi világosságot vetett rá, s azon a helyen átlátszó lett a fal, mint a tiszta üveg: a kis gyufaárus lány beláthatott a szobába. Hófehér terítővel letakart, nagy asztal állt odabenn, finom porcelánedények csillogtak rajta, s a közepén aszalt szilvával, meg almával töltött sült liba illatozott. S ami a legcsodálatosabb volt: a sült liba egyszer csak kiugrott a tálból, s késsel-villával a hátában, bukdácsolva indult a kislány felé. De jaj, megint ellobbant a gyufa lángja, s nem látszott más, csak a puszta, hideg fal.
Újabb gyufát gyújtott: fényénél gyönyörű szép karácsonyfát látott, még szebbet, ragyogóbbat, mint amit karácsony este a gazdag kereskedő szobájában, amikor belesett az üvegajtón. Ott ült a fal alatt, s nézte a száz meg száz gyertyát az ágak hegyén, a tarka díszecskéket, amiket eddig csak kirakatban láthatott. Már nyújtotta a kezét, hogy levegyen egyet, de akkor megint kihunyt a csepp láng, és a sok karácsonyi gyertya lassan a magasba emelkedett, föl egészen az égig, s ott csupa tündöklő csillag lett belőle. Egyszer csak kivált közülük egy, s lehullott; ragyogó fénycsíkot hasított a sötét égen.
– Valaki meghalt! – mondta a kislány; emlékezett rá, hogy a nagyanyja, az egyetlen, aki jó volt hozzá, s aki már rég meghalt, egyszer azt mondta: “Valahányszor lehull egy csillag, egy lélek áll az Isten színe elé.”
– Megint odadörzsölt egy szál gyufát a falhoz, s egyszerre nagy világosság támadt körülötte. A tiszta fényben ott állt rég halott nagyanyja, és szelíden, hívogatóan nézett le kis unokájára.
– Nagyanyó! – kiáltott föl a kislány. – Nagyanyó, vigyél magaddal! Tudom, hogy itt hagysz, ha a gyufa végigég, eltűnsz, mint a meleg kályha, meg a sült liba, meg a gyönyörűséges szép karácsonyfa! Ne hagyj itt, nagyanyó!
És gyorsan a falhoz dörzsölt egy egész csomag gyufát, hogy marassza a kedves nagyanyót; a sok gyufa olyan fényességet árasztott, mintha a nap sütött volna.
A nagyanyó sohasem volt ilyen szép, ilyen erős. Karjára emelte a kislányt, s felemelkedett vele; magasra, igen magasra, ahol nincs hideg, éhség, félelem, ahol csak öröm van és fényesség.
A hideg reggelen ott találták a kis gyufaárus lányt a házszögletben: kipirult arca mosolygott, de élet már nem volt benne, megfagyott a csodákkal teli éjszakán. Ott feküdt a halott gyermek újesztendő reggelén, körülötte egy halom gyufásskatulya és sok-sok elégett gyufaszál.
– Melegedni akart szegényke! – mondták az emberek. Nem tudta senki, mennyi gyönyörűséget látott, s milyen fényesség vette körül, amikor nagyanyja karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot.


Védett: Szivárvány védelem

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:


LÓTUSZ-MUDRA

Tegye össze kezét úgy, hogy csak a tenyér élei és az ujjhegyek érintsék egymást. Ez a lótuszvirág
bimbója. Most nyissa ki az ujjait úgy, hogy a kisujj hegyei és a hüvelykujj külső szélei
érintsék egymást. A többi ujj annyira szétnyílik, amennyire csak lehet. Lélegezzen 4-szer mélyen,
majd ismét zárja bimbó formába a kezét, érintse össze a négy hosszú ujj körmét, majd az
ujjak külső felületét, aztán a kézfejet. Ezután visszafelé haladva térjen vissza a bimbó-, majd a
kinyílt virágtartásba. Többször ismételje meg.
lotusz mundra Ez a mudra a szívcsakrához tartozik, és a szív tisztaságát szimbolizálja. A szívben lakozik a
szeretet, a jóakarat, a rokonszenv, a kommunikáció, amelyeket tisztán és feltétel nélkül kell
adnunk, mint egy kinyílt virágot, amely kitárulkozva várja a bogarakat. Táplálja őket, és a
hideg éjszakákon melegíti. Cserébe a bogarak megporozzák, s ezzel betölti hivatását e létben.
Többé-kevésbé mi is össze vagyunk kötve embertársainkkal – jóban-rosszban – és rájuk vagyunk
utalva.
A kinyílt virágnak van azonban még egy üzenete. A Nap – az isteni princípium – fényére nyílik
meg, és megkapja tőle mindazt, amire szüksége van. Gazdag ajándékot kap, sokkal többet,
mint amire “szüksége” van. A nyíló virágok azért örvendeztetnek meg bennünket, mert magukban
hordják és árasztják az örömöt, Isten orcáját.
Akkor végezze el ezt a mudrát, amikor kiszipolyozottnak, kihasználtnak, meg nem értettnek
és magányosnak érzi magát. Nyíljon meg az isteni erőknek, és fogadja el, amire szüksége van
– sőt még ennél is többet.lotusz mundra
Képzeljen el a szívében egy lótuszvirágot (vagy egy tavirózsát). Minden belégzésre egyre
jobban megnyílik a virág – amíg teljesen kinyílik, és be tudja fogadni a Nap fényét. Érezze,
ahogyan eltölti a fény, a könnyűség, a melegség, a szeretet és az életöröm.

Megerősítés: Megnyílok a természetnek; megnyílok a jónak, amely minden emberben ott lakik;
és megnyílok Istennek, hogy gazdagon megajándékozhasson.


Csakrák – színek

Csakrák – színekcsakrák

Testünk energiaközpontjait nevezzük csakráknak. Minden csakrához tartozik egy szín, mely felerősíti annak működését. A testünkben akadálytalanul áramló energia biztosítja egészségünket. Az energia zavartalan áramlását a lelkünkben tudatosan vagy tudattalanul zajló folyamatok befolyásolják.

A csakrák működésének felerősítéséhez tartozó színek:

gyökér csakra – piros
szakrális csakra – narancssárga
köldök csakra – citromsárga
szív csakra – zöld
torok csakra – világoskék
homlok csakra – indigókék
korona csakra – lila

Csakrákkal kapcsolatban bővebben tájékozódhatnak a következő oldalakon:
Csakra-rendszer I. Csakra-rendszer II.
Minden színhez tartozik egy rezgésszint, mely hatással van ránk, üzenetet hordoznak. Mindig olyan színeket választunk például az öltözködésünkben is, amelyik szín rezgéseire leginkább szükségünk van. Ily módon ki tudjuk választani azokat a pozitív megerősítéseket és színeket, melyek a leghasznosabb számunkra.

A következő oldalon többet olvashatnak a színek jelentéséről és gyógyító felhasználásuk lehetőségeiről:
A színek jelentése és gyógyító felhasználásuk lehetőségei

Gyökér csakra

A színe a piros.

Az anyagi világhoz köt minket. A biztonság és a bizalom érzéseiért felelős.

Harmonikus működése esetén egészséges az ember kapcsolata a fizikai, anyagi világgal és egészségesek erősek vagyunk.

Kapcsolódó területek: a végbél, vastagbél, vér-, és sejtfelépítés, csontrendszer, gerincoszlop, fogak, köröm, nyirokkeringés, kiválasztó rendszer. Túlműködés esetén: erős én-központúság, vakmerőség, durvaság, düh, agresszió, birtoklási vágy, túlzott materializmus.

Alulműködés esetén: kevés önbizalom, önromboló viselkedés, határozatlanság, félénkség, félelem, aggódás, menekülési vágy a földi világból.

Alulműködés esetén: piros
Túlműködés esetén: zöld

Szakrális csakra

A színe a narancssárga.

A szexualitás, a féltékenység és a kapcsolat saját magunkkal kapcsolódik hozzá.

Harmonikus működése esetén az ember bízik önmagában és másokban, kimutatja érzéseit, lelkes, érzelem gazdag, kreatív. Életében a szerelem és az érzékiség a megfelelő helyen van.

Kapcsolódó területek: ivarmirigyek, pepefészek, petevezeték, méh, hüvely, herék, herevezeték, hímvessző, vese, testfolyadékok.

Túlműködés esetén: érzelmileg kiegyensúlyozatlan, befolyásolható, szexuálisan túlfűtott.

Alulműködés esetén: jellemző a szexualitás elfolytása, a visszafogott érzelmek, ridegség, önbizalom hiánya, túl szigorú önmagához, ok nélkül bűntudata van.

Alulműködés esetén: narancssárga
Túlműködés esetén: kék

Napfonat v. köldök csakra

A színe a napsárga.

A tevékenységünkkel, cselekedeteinkkel, a munka alakulásáért felelős.

Harmonikus működése esetén az ember tiszteli önmagát és másokat, sugárzik az életerőtől, nyitott, életvidám, tettvágy jellemzi. Képes a tapasztalatok feldolgozására.

Kapcsolódó területek: derék, hasüreg, emésztési rendszerünk, gyomor, máj, lép, epehólyag, hasnyálmirigy, belek.

Túlműködés esetén: hatalmaskodás, ítélkezés, gőg, düh, munkamánia, mások érzéseinek és akaratának figyelmen kívül hagyása.

Alulműködés esetén: önbizalom hiány, félelem, kedvetlenség, bizonyítási vágy, állandó megerősítésre van szüksége, félelem a magánytól, önállótlanság, sikertelenség érzése, túlságosan ad mások véleményére.

Alulműködés esetén: sárga
Túlműködés esetén: lila

Szív csakra

A színe a zöld.

A szívcsakrához tartozik a szeretet elfogadása és adása, a részvét, az emberi szolgálat, az önzetlenség, az odaadás. Összeköti a fizikai és szellemi szinteket.

Harmonikus működése esetén az ember képes a feltétel nélküli szeretetre, ki tudja mutatni a szeretetét, harmóniára törekszik, együttérző, törődő, önzetlen.

Kapcsolódó területek: a szív, a tüdő, a mellkas, a hát szívtájéki területe, a vérkeringési rendszer, a vér.

Túlműködés esetén: feltételt szab a szeretetnek, birtokló, túldramatizál, érzelmi éheztetéssel büntet.

Alulműködés esetén: félelem a visszautasítástól, érdemtelennek találja magát a szeretetre, önsajnálatba menekül, zárkózott, közönyösség jellemzi és érzelmi függőség.

Alulműködés esetén: rózsaszín, zöld
Túlműködés esetén: kék, sárga

Torok csakra

A színe a kék.

A kommunikáció, a kreativitás, és a kapcsolat saját lelkünkkel tartozik hozzá.

Harmonikus működése esetén jól kommunikálunk, könnyen fejezzük ki magunkat, elégedettek, nyitottak, őszinték vagyunk.

Kapcsolódó területek: torok, nyak, állkapocs, fülek, légcső, hangképző szervek, nyelőcső, pajzsmirigy, tüdő felső része.

Túlműködés esetén: bőbeszédűség, üres fecsegés, önelégültség, arrogancia, mások befolyásolása, hazugságok.

Alulműködés esetén: gondok az önkifejezéssel, önbizalom hiány, megbízhatatlanság, túlzott megfelelni vágyás, gombócérzés a torokban.

Alulműködés esetén: türkiz
Túlműködés esetén: narancs

Homlok csakra

A színe az indigókék.

A harmadik szem az intuíció és a hatodik érzék szerve. Ide tartozik a múlt- és a jövőképünk, a tisztánlátás, szellemi gyógyítás, holisztikus szemlélet. A harmadig szem irányítja a nevetést is, fontos, hogy tudjunk nevetni önmagunkon is.

Harmonikus működése esetén az embernek jó az emlékezete, könnyen tanul, intuitív.

Kapcsolódó területek: agyalapi mirigy, központi idegrendszer, szem, orr, fül, kisagy.

Túlműködés esetén: nagyon logikus gondolkodásmód, túlzott racionalizmus, materializmus, arrogáns.

Alulműködés esetén: félelem a sikertől, feledékenység, tanulási nehézségek, hallucináció, alacsonyra állítja a mércét.

Alulműködés esetén: lila
Túlműködés esetén: sárga

Korona csakra

A színe az ibolya.

Ide tartozik isteni eredetünk megtapasztalása, az isteni tudat, az egységérzés.

Harmonikus működése esetén a személyiség kisugárzó, vonzó, harmónia van körülötte. Felelősséget vállalunk az életünkért, bízunk a megérzéseinkben és a belső vezetésben.

Kapcsolódó területek: az idegrendszer, a nagyagy, koponyalemezek, a tobozmirigy és a kutacs.

Túlműködés esetén: mániás depresszió, elmebaj, zavart szexualitás, frusztrált, nem létező erőt tulajdonít magának.

Alulműködés esetén: kimerültség, döntésképtelenség, valahová tartozás hiánya, bizonytalanság, céltalanság, felszínesség, halálfélelem, kicsinyesség.

Alulműködés esetén: fehér, ibolya
Túlműködés esetén: kék, türkiz

http://bogreshop.5mp.eu/web.php?a=bogreshop&o=SdAogT9aSX

 


A gombaszedés legfontosabb szabályai

Ilyentájt telis-tele az erdő a finomabbnál finomabb falatokkal, ám a hírek tele vannak ijesztő történetekkel gombamérgezést szenvedett családokról. Elmondjuk, mit lehet és mit nem!
gombaMikor menjek gombászni?

Általában eső utáni 1-2 napban érdemes felkerekedni, és végigjárni az erdőt. A gomba gyorsan nő, gyorsan meg is romlik.

Milyen a megfelelő gomba?
Nem kukacos, nem rothadt, friss, nem rágta meg a csiga. De ez még csak az állagra vonatkozik! (A kukacos gombát le se szedd, mire hazaérsz, dobhatod ki az egész zsákmányt, mert azonnal átmásznak az egészséges példányokba is!)
Mibe szedjek gombát?
Semmiképp se táskába vagy szatyorba: azonnal össze-vissza törik. A legalkalmasabb a kosár, de így is bánj óvatosan a gombákkal!
Hogyan szedjem le a gombát?
MINDEN HELYSZÍNRŐL LEGALÁBB EGY GOMBASZÁRAT IS VIGYÉL MAGADDAL, HOGY MEGKÖNNYÍTSD A GOMBASZAKÉRTŐ MUNKÁJÁT! Ne szedj le ész nélkül minden utadba kerülő gombát, mert a kosárban egymás mellé kerülő gombákról simán átjuthat a mérgező anyag a többire!
Melyik a jó gomba és melyik a rossz?
Először is tisztázzuk, milyen gombára “vadászol”. A legismertebb magyar gombafajok a következőek:

Piruló nagy őzlábgomba:

Lomberdei csiperke

Erdőszéli csiperke:

Kezdők maradjanak e három fajta gyűjtésénél. A legfontosabb: az erdőszéli csiperke lemezei, azaz a kalap alja SZÍNESEK: a rózsaszíntől a sötétbarnáig terjednek az árnyalatok, érettségtől függően.

A leggyakoribb mérgező gombák pedig az alábbiak:

Mérgező nagy őzlábgomba

Légyölő galóca

Gyilkos galóca

Fehér galóca

A fehér galóca nagyon hasonlít több csiperkefajtához, ám LEMEZEI MINDEN ESETBEN FEHÉREK!

Az egyik legvitatottabb kérdés a gombagyűjtés módja. Napjainkban az a nézőpont látszik egyre inkább elfogadottnak, hogy a tönk tövével együtt kiemelt gomba megkönnyíti a meghatározást, és a kiszakításnak nem lehet káros hatása. Az minősül tehát szakszerű gyűjtésnek , ha a gomba termőtestét gondosan elválasztjuk a talajtól, vagy más aljzattól, enyhén kicsavargatva a tönkjét is. Egyidejűleg fedjük be a keletkezett mélyedést avarral, hogy a szabaddá vált egészséges micéliumok ki ne száradjanak. A gondos gombagyűjtő után tiszta marad az erdő. (MIGE)

Hogyan tudom eldönteni, melyik a jó és melyik a mérgező gomba?
TE SEHOGY. Maximum azt tudod felmérni, melyiket érdemes leszedni és melyiket kerüld el messzire. Ám a leszedett gombák között is lehetnek mérgezőek, így SOHA, EGYETLEN ESETBEN SE KERÜLD KI A GOMBASZAKÉRTŐT! ANÉLKÜL EGY FALATOT SE EGYÉL A LESZEDETT GOMBÁBÓL, HOGY BEVIZSGÁLTATTAD VOLNA!
Akkor hogy merjek egyáltalán gombát szedni?

A gombaszedés jó kikapcsolódás, a gomba pedig finom étel, így nem kell lemondanod róla. Csak vigyél magaddal egy szakkönyvet, ami alapján ott, a helyszínen tudod azonosítani a leszedni kívánt gombát. FIGYELEM! A KÖNYV NEM VÁLTJA KI A GOMBASZAKÉRTŐT!
Hol vizsgáltathatom be a gombát?Budapesten mi sem könnyebb ennél: az összes vásárcsarnokban van INGYENES gombavizsgálat.Itt nézhetsz utána:

http://www.piaconline.hu/new/hir.php?f=gombavizsgalat

Vidéken kicsit bonyolultabb, ám korántsem elérhetetlen dolog: interneten nézz utána, melyik gombavizsgáló esik legközelebb hozzád. AZ ÉLETED MÚLIK RAJTA!

 


Petőfi Sándor – ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN UJRA

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

(Erdőd, 1848. november 17–30.)


A szerelem öl, butít és nyomorba dönt!

Mindig is ezt az elvet vallottam! És fogom is, míg meg nem halok!!!

szerelemSzerintem az élet nagy igazsága! Az utóbbi időben egyre több olyan embert látok, akiket nagyon megvisel a szerelem. Mindenki szenved. Vannak nők, akik túl sokat engednek meg a pasinak. Túl sokat várnak tőle. Túl sokat remélnek tőle. Mindent, de mindent (tényleg úgy higgyétek el, h. mindent) odaadnának érte. Tudom ez nem is lenne baj, ha mindezt viszonoznák! De NEM és ők is tudják az eszükkel hogy NEM, ezt soha nem fogják visszakapni. ÉS mégis, mégis!!!
Mert a nőknek a szívük a döntő. Hiába az ész, ha a női szív szerelmes! Ők soha nem fognak kapni semmit a férfitól, semmit de semmit, mert a kapcsolat kilátástalan, reménytelen (vagy talán mégsem, ha adok még egy esélyt?) és nincs jövője (vagy talán mégis ha még várok egy kicsit?).
Gondolatok melyek csak táplálják a női szívet, a fájdalmas érzéseket, azt hogy megtapasztald az igaz barátságot! Mert egy barát mindig meghallgat, minden ballépés után kezét és a legpuhább papírzsepit nyújtja. De ezért megsúgja, hogy én előre szóltam!
És ugye te is tudtad?
A válasz csak ennyi: “Igen tudtam! De tudod azt mondta… De soha, soha többet nem lesz ilyen!! Nem fog megint kihasználni! Csak még egyszer beszélek vele és ezt megmondom neki.”pár
A barát azt mondja: “Szerintem szenvedtél eleget az elmúlt években! Szerintem hagyd, jobb lesz kilépni, elfelejteni!”
A válasz: “Jó, így lesz a legjobb!” Másnap:
-“Elmentem és megmondtam neki! De olyan kedves volt, megígérte, hogy…”
-“És te…?”
-“Nem, nem úgy van ahogy gondolod! Most én használom ki őt!” /Itt állhatna az is hogy most adok neki egy utolsó tényleg utolsó esélyt vagy most láttam rajta vagy most igazán akarja vagy most azt mondta hogy tényleg elmegy a másik és csak engem szeret/
Pár hét múlva a barát új csomag pzs-t vesz, a legjobb csokit és erős vörösbort. Mert a barát az barát.:)


ILLYÉS GYULA: NYÁRUTÓ

ILLYÉS GYULA: NYÁRUTÓ

Ránk tör észrevétlen ujra egy ősz! nézzed
bomlik a fák kontya, zokognak a bokrok,
a beért szőllőhegy illata leömlik
a völgybe s emeli, hajtja ujra szívünk’!

Töröld le kedvesem szótlan apánk fényes
homlokát s hozz széket a tornác ritkuló
vadszőlleje mögé, ülj közénk, – e csendben
miként házunk elől: lelkünkről is hullong

nyílik a nyers fátyol! társaink a fényes
órák elszaladtak és talán örökre –
mint komor hódítók, fent a hegy taréjján
feltünnek a sápadt s véres őszi napok.

nyárutó
Akik megmaradtunk, láthatjuk most tisztult
arcunkat, a mosoly kiapadt ágyait,
mint halál után… Az erdőből felcsapó
madár sívítása nyomán vad tölcsérben

megindul az ősz! már zúgnak a zord tölgyek,
hajlik a szederfa, a temetőhegyen
zörög bátyánk sírján a bádog-koszorú,
az uccai kapu sikolt s kicsapódik –

Csereg az éles por az ablak üvegén,
hunyjad be szemedet, rejtsd mellembe arcod –
Töltsön Édesapám! Ha száll már, dalosan
sodródjon az idő-kavarta levéllel,
porral és szeméttel repülő jövendőnk!


Az igazi Mesterek, Guruk, Szentek, látók, Táltosok, Nagualok

Az igazi Mesterek, Guruk, Szentek, látók, Táltosok, Nagualok úgy szeretnek ezen a földön, vagy azon túl – hogy semmit nem kérnek cserébe.Nekünk viszont az összes energiánkat személyiségünk megvédése foglalja le. Minden igyekezetünk erre

irányul. Olyan régóta vagyunk mélyen belemerülve önképünk védelmezésébe, hogy még csak észre se vesszük.
Ezek az ideák önmagunk fontosságáról olyannyira elvakítanak bennünket, hogy semmi mást nem vagyunk képesek látni.A másik mód ahogy vakok maradunk, hogy azt képzeljük, eljön a teljesség ha társra lelünk. – Akár házasok is lehetünk, de még mindig keresgélünk valaki után, aki kielégíti a szükségleteinket.

PAz igazi Mesterek, Guruk, Szentek, látók, Táltosok, Nagualok

Ez mindaddig így lesz, amíg nem akarunk adni, amíg önzőek vagyunk, amíg csak kapni akarunk sok, sok éven át, míg el nem ér minket a nyomorúságos, szenvedésekkel terhelt halál.

Egy indián varázsló szerint, az emberek az univerzumban nagyon sok mindenben különböznek. De van egy dolog, amiben kivétel nélkül mindenki megegyezik! Ez pedig a halál pillanata előtti utolsó gondolat. Ez minden embernél ugyan az, csak ennyi:

Phű ez rövid volt!

Ezért kell egy érzés ott bent ami jó. És ha ez megvan, akkor érdemes volt…


Herbál Masszázs Szőke Kapitánnyal Taljándörögdön

Szőke Dörögdön

Szőke András kortárs magyar underground filmkészítő, rendező, operatőr, forgatókönyvíró, színész, rádiós- és újabban tévés műsorvezető, videóblogger, internetes közösségépítő osztályfőnök, és táborvezető. De ha azt mondom, hogy „jóárasította” a tányéros tévét, sokaknak beugrik az arca. Mi azonban arra voltunk kíváncsiak, amit csak kevesen tudnak róla. Nevezetesen arra, hogy Taliándörögd jó ideje nem csak az otthona, hanem létrehozott itt egy sajátos, természet közeli gyógyító helyet is, amelyet Badár Sándor barátja egyszerűen csak „parasztwellness”-nek nevezett el. Szőke ugyanis tizenöt éve különböző masszázstechnikákkal is foglalkozik.

 Kosztolányi Éva| NOL| 2008. december 20.
Szőke András keringési p...

Szőke András keringési problémákat, gerincbántalmakat és pszichés betegségeket is kezel
Népszabadság – Kovács Bence

Gyerekkorát egy alföldi városban, Szentesen töltötte, ahol színészosztályba járt, amatőr színházi csoportokban játszott, festészettel, képzőművészettel, amatőr filmezéssel foglalkozott. Tizenkilenc évesen a fővárosba költözött. Volt szobafestő, a Horizont moziban takarító, a Mafilmnél és a Hunnia filmstúdióban rendezőasszisztens, majd rendező. Dolgozott a nyolcvanas évek két legfontosabb filmes műhelyében, a Kőbányai Filmstúdióban és a Közgáz Vizuális Brigádban. Volt azonban egy másik foglalkozása is, szépségszalonban masszőrködött. Nem volt ez akkoriban meglepő, nem csak a maszkmester fusizott valamelyik kozmetikában, hanem másodállásban a filmes fodrász is nyírta az utca népének haját.

Kezdetben európai masszázstechnikákkal, svédmasszázzsal, talpmasszázzsal foglalkozott, majd az ázsiai és más gyógyító technikák következtek. A polinéz Ma-Uri és az amerikai vízi masszázs, a Watsu sem volt még ismert Magyarországon, amikor tanulni kezdte. A pesti szálloda szépségszalonjában az átlagemberek mellett bankigazgatók, médiaszemélyiségek is jártak hozzá. Keringési problémákat, gerincproblémákat, pszichés betegségeket kezelt. Egy idő után mégis úgy érezte, hogy egy városi kozmetikában lévő néhány négyzetméteres kis helyiség alkalmatlan arra, amit ő igazán adni szeretne. Egy nyugodt, intim helyre volt szüksége, ahol a hétköznapi feszültségek tökéletesen feloldhatók. Tudta, hogy ez a hely nem lehet máshol, csakis vidéken.

Ő maga is elkívánkozott Pestről, mert úgy érezte: a város mindent leszakít, kiszív belőle és nem tölt vissza semmit. Szerinte Budapestnek komoly húzóereje van, ami energiákat, szellemiségeket, ezen keresztül embereket őröl magába. „Ha körbenézünk, kiderül, hogy a pesti családok nagy részében a nagymama, vagy a nagypapa vidékről származik. Ez az óriási város folyamatosan a vidékből táplálkozik. Mindig azt érzem, hogy én csak viszek Pestre, de onnan nem hozok semmit. Azt szerettem volna, hogy ne mindenemet vegye el ez a struktúra, és vágytam arra, hogy én is kaphassak.”

Hamarosan megtalálta a megfelelő helyet a Bakonyban. 1990-ben vette meg a beszakadt tetejű, kitört ablakú, lakatlan, paraszt-barokk műemlék házat, amelynek története valószínűsíthetően az 1500-as évekre nyúlik vissza – házban található jégverem legalábbis akkor már létezhetett. Később volt TSZ-ingatlan, laktak benne birkapásztorok, működött itt a falu kocsmája és egy fogadó is. A régi melléképületeket, istállókat, pajtákat folyamatosan alakította át a különböző természetgyógyászati kezelések helyszínévé.

A műemlék házban rendezte be a hamisítatlan Parasztwellnesst
A műemlék házban rendezte be a hamisítatlan Parasztwellnesst
Népszabadság – Kovács Bence Parasztwellness – így nevezte el Badár Sándor a helyet. „Badár a barátom, most mit csináljak vele? Az ő történeteiben itt látvány-disznóvágások és utópisztikus bortúrák szoktak lenni, ami részben igaz, mert szoktunk sütni közösen kenyeret, főzünk pörköltet. Egyébként ő is részt vett itt kezeléseken, persze nem nálam. Tizenkét órákat ülünk egy kocsiban, képzeld, ha még nekem kéne a hátát is masszírozni!”

Ma a tíz méter mélyen lévő, egykori jégverem sóbarlangként működik, a mészárszék illatszobaként, az istállóban iszapkezeléseket végeznek, a cseh boltíves szobák hangterápiás helyiségek, a borospince hordók és palackok helyett folyami homokkal van tele. Amikor jönnek a csoportok, felfűtik a homokot, begyújtanak a kemencébe, télen a kályhába. Előfordul, hogy kályha nem is kell, mert attól melegszik be a szoba, hogy a masszőr táncol, folyamatos mozgásban van.

Ez nem szokványos formája a természetgyógyászatnak. Itt legalább egy hétvégét el kell tölteni ahhoz, hogy értelme legyen. Csoportok jönnek, gyakran tanfolyamokat is tartanak, táborokat szerveznek. Ilyenkor valahol az erdőben vagy a mezőn főznek, gyógynövényeket gyűjtenek, ez is része a terápiának. És az is, hogy valaki zokogni kezd a masszázs során, mert olyan emléknyomokat, olyan régi sérüléseket hoznak felszínre az érintéssorok, a lágy ritmusok. A masszőrnek mégsem az a dolga, hogy elvegye a fájdalmat és a tapasztalást az emberekből, hanem az, hogy megmutassa: min kell változtatni. Aztán mindenki maga eldöntheti, mit kezd a felismeréssel. Semmit nem szabad erőltetni, mindenkinek időt kell hagyni, meg kell várni, amíg kisírja magát – állítja Szőke.

Amikor arról kérdeztem, hogy az a sok feszültség nem ragad-e át a masszőrre, kiderül, éppen ellenkezőleg. A masszázs – ha jól csinálják -, visszafelé is gyógyít, mert a masszőr érzi, hogy jót tesz azzal, akit éppen érint. Az egész egy izgalmas körforgás, ad és kap az ember egyszerre. „Vannak, akik szerint ha nem vagy megfelelő lelkiállapotban, akkor átragaszthatod a benned lévő bizonytalanságokat, ezért nem lehet bármikor masszírozni. De hol van olyan ember, aki tökéletesen rendben van az egész világgal és saját magával is? A masszőr ugyanolyan esendő, mint bárki más. Egyáltalán nem baj, ha egy kezelés nem tökéletes, sokkal fontosabb, hogy megvan-e az alázat, a tisztelet, a kellő figyelem a vendéggel szemben. Ehhez ember kell, ezt egy gép nem tudja megcsinálni.”

Ha egy egész hétvégét nem is tölthettünk el a birodalomban, azért kipróbálhattuk, milyen az, amikor egy régi borospincében homokba ássák az embert, és láthattuk, érezhettük a polinéz táncmasszázst, amit egy rövidnadrágra tekert száriban végzett. Mindkét kezelésben volt valami félelmetes. A homokfürdőben maga a szituáció bizarr – beásva lenni egész testtel -, de az alanyok beszámolói szerint egy idő után mindez puha ölelésnek tűnik. A táncmasszázsban pedig az tűnt ijesztőnek, hogy a végén fel kellett kelni, és visszatérni a Földre. A polinéz eredetű technika érdekessége, hogy a táncot csak érzi az alany, de nem látja.

Ha mindez nem volna elég, eláruljuk, Szőke talpelemzésben is otthon van. Igaz, csak rövid bemutatót tartott, mert szerinte egy ponton túl az már nem tartozik másokra. A talpon lévő deformációkból, színekből, formákból sok mindent meg tud mondani az illető lelki bajairól, személyiségének jellegzetes vonásairól.

Mindezek mellett a falu életében is részt vesz. A helyi plébánossal egy rendhagyó helytörténeti múzeum kialakításán, az „Ősök háza” programon dolgozik. Az eredetileg paplakként funkcionáló épületbe a település lakóinak segítségével gyűjtenek és rendszereznek minden helyi dokumentumot, emléket, például a Hertelendy Kastélyról, vagy a Zabosi utcatemplom romról. Ebben a templomkertben rendszeresen szerveznek fesztivált, ahol közös főzések mellett filmeket vetítenek, előadásokat és koncerteket tartanak, a fellépők pedig nem pénzért, hanem a hangulatért jönnek. De szervezett már tábort az öcsi zsidó temető rendbetételére is.

Elképzeltük, amint Szőke András egy rohanós nap után csokoládémasszázsban lazul, vagy tibeti hangtálak hangjára meditál, de kiábrándított minket. Ritkán engedheti meg magának az ilyesmit. Neki az az élmény, ha a vendégekkel együtt lehet, a szaunába is akkor megy, ha éppen kezel valakit. Azt mondja, most már itt szeretné leélni az életét. „Nagyon erős motiváció, hogy a természet a közelemben van. Az anyagok, tárgyak, növények és állatok mind körülvesznek. Szélsőséges helyzetekben persze irdatlan viharok szoktak lenni, az ember néha retteg, hogy fel merjen-e menni a tetőre visszarakni a cserepet. Két nappal ezelőtt bokáig érő víz volt az udvarban, de ez ettől szép.”

A kertjében megépített halastó telis-tele van teknősökkel. Indulás előtt megetettük őket, bár eredetileg őt szerettük volna lefilmezni teknős-etetés közben. „Szerintem ez inkább nektek szerezne most örömet” – mondja. Végül így kaptunk kisállat terápiát is Szőkétől, Dörögdön.


Már gyerekkorban tanítaná, hogyan működnek az emberi kapcsolatok – Szenvedés érlelte a gyógyítás képességét

Már gyerekkorban tanítaná, hogyan működnek az emberi kapcsolatok
Szenvedés érlelte a gyógyítás képességét

Születésnapi beszélgetés Hegedüs Etával Hegedüs Eta 65 évvel ezelőtt született, de a kora valahogy nem stimmel, mert energiája akár egy harmincasé, bölcsessége akár egy százévesé. Az egészségtanító most őszintén elmondta a Természetgyógyász Magazinnak, milyen út vezette őt idáig.

– Tulajdonképpen kit tisztelhetünk önben? Talpreflexológust? Színgyógyászt? Spirituális gyógyítót? Az Új Medicina elkötelezettjét?
– Mindegyik én volnék. A sikertörténetek általában úgy kezdődnek, hogy mindig is gyógyítónak készültem. De tőlem ez távol állt, sose akartam gyógyítani. Eredetileg műszaki ember vagyok. Talán ezért is barátkoztam meg először a fény-színterápiával.
– Sokan azért kerülnek közel a természetgyógyászathoz, mert valamelyik hozzátartozójukon szeretnének segíteni. Önöknél ki volt beteg?
– Én magam.
– Erről eddig nem nagyon beszélt.
– Pedig másként sose kerültem volna erre a pályára. Példaképem és tanítóm, Biegelbauer Pál mondta, hogy az emberben rejtett bombaként vannak jelen képességek, amiket aztán egy gyújtózsinór beindít. Az én gyújtózsinórom a saját szenvedésem volt.
– Mikor döbbent rá a képességeire?
– Nem egy pillanat műve volt. Én már gyerekkoromban is megéreztem és láttam dolgokat, de nem tudtam ezt mire vélni. Talán akkor kezdődött a természetgyógyászat iránti érdeklődésem, amikor 1976-ban műszaki létemre gyerekrendelőben vállaltam asszisztensi munkát, voltaképp azért, hogy az iker fiaim közelében lehessek. Szöget ütött a fejembe, hogy az orvos azt mondta a torokfájós gyerek anyjának, adjon fagyit a kis betegnek, vagy azt hallottam, hogy magas vérnyomásra cseresznyeszárból főzzenek teát, mert az vizelethajtó, így lemegy tőle a vérnyomás is. Akkor visszagondoltam arra, hogy amikor szamárköhögésem volt, a szüleim a mészégető mellé vittek. Utáltam azt a szagot, de jobban lettem. 1985-ben még tiltott irodalom, szamizdat volt a természetgyógyászat. Oláh Andort és Lajos atyát bújtuk titokban a szomszédasszonyommal.
– Mikortól kezdett másokat gyógyítani?
– Először megtanultam a talpmasszázst, Bajor Mariann talpmasszőrnél végeztem. Azért jártam strandra, hogy nézzem az emberek talpát, láttam, mennyire különböznek. A különbségek üzenetet hordozhatnak – gondoltam. Többet akartam tudni, mindent, amit csak lehet! Megismerkedtem Biegelbauer Pállal, fejlődött a spirituális látásom, hallásom. Török Szilveszter azt mondta: egy jel nem jel, legalább háromra van szükség. Így hát más módszereket is elkezdtem tanulni, hogy többféleképpen alkothassak képet egy emberről: arcdiagnosztika, füldiagnosztika, íráselemzés… Aztán jönnek a terápiák: a talpmasszázs mellett a bioenergetika, a gyógynövényismeret, a fényadás… mindig többet és még többet akartam tudni! De ha azt kérdi, ki vagyok valójában, azt mondom: lélekgyógyító vagyok. Ha valakinek a lelke megérint, akkor tudok neki segíteni, hogy ő maga rájöjjön, mit tehet önmagáért. Képzett természetgyógyászként azt mondom: mindenki önmaga gyógyítója.
– Tíz évig tanította az embereket a televízión keresztül, műsorában eljuttatta hozzájuk az alternatív gyógyítás lehetőségét akkor, amikor ez még újdonságnak számított. Miért hagyta abba?
– Inkább az az érdekes, miért kezdtem el. 13 éves koromban néztem a tévében Takács Mari bemondónőt – a korombéliek még emlékeznek rá –, és a helyében magamat láttam. Aztán egyszer csak valóban ott ültem a tévében, hiteles emberek voltak a vendégeim, nekik adhattam lehetőséget a megmutatkozásra. Sokan azt se tudták, hogy én is természetgyógyász vagyok. Amikor csinálok valamit, azt a legjobban szeretném tenni, beleadok mindent, teljes odaadással. Talán ezért van az, hogy amikor vége, nincs hiányérzetem. A televíziózás után se volt. Beteljesítette a küldetését az az időszak.
– Hol lehet önnel most találkozni?
– 1996 óta dolgozunk a férjemmel együtt egy orvos-természetgyógyászati rendelőben, egyelőre itt fogadom, aki hozzám fordul. De elhatároztam: ha innen el kell jönnöm, az azt jelenti, hogy ideje a változtatásnak. Most úgy néz ki, eladják a rendelőt, és érzem is, hogy új korszak jön el. Szeretnék konzulensként, tanácsadóként dolgozni, hogy mindazzal, amit megtanultam és valaha is alkalmaztam, segíthessek másoknak. Szeretnék iskolákba eljutni, elmondani a gyerekeknek, hogyan működnek az emberi kapcsolatok, miként élhetnek boldogabban és egészségesebben. Ilyesmire nem tanítják a diákokat, pedig ez a legfontosabb! Mindkét fiam pedagógus, egyikük igazgatóhelyettes. Nagyon feldobta őket ez az ötlet. Óvodákba is elmegyek, ha hívnak. Szeretnék még újabb szakmai cikkeket írni, talán könyvet is. Úgy érzem, rengeteg dolgot tanultam és tapasztaltam, amit tovább kell adnom.
– Említette, hogy egy súlyos betegség vezette a gyógyítás útjára, de én nem emlékszem, hogy hallottam vagy olvastam volna, hogy súlyos beteg volt.
– Én eddig nem nagyon beszéltem az engem ért tragédiákról, mert úgy gondoltam, nem én vagyok a fontos. De tapasztalatból tudom, hogyan lehet túlélni a legnagyobb szörnyűségeket, a gyermekünk elvesztését, a gyógyíthatatlan betegséget. 1971-ben elveszítettem az egyhetes ikreimet. Azt tanultam a szülői házban, ahol nekem nem nagyon jutott anyai ölelés, mert a húgom volt a szüleim első és egyetlen gyermeke, hogy erősnek kell lennem, és nem szabad érzelmeket mutatnom.
– Bocsánat, hogy közbeszólok: ön nem a szülei gyermeke volt?
– Az édesanyám egészen fiatal volt, amikor születtem, az édesapám fiút remélt, és büntetett, amiért lány lettem. A húgom kétéves korában megbetegedett, rá vigyázni kellett, figyelmet igényelt. Én nem voltam fontos. Azt hittem, ha alkalmazkodom, ha jó kislány leszek, és sose mondok ellent, akkor talán szeretnek majd. Apám 68 éves korában meghalt, úgy, ahogyan azt programozta. Ötvenéves elmúltam, amikor először ellent mertem mondani anyámnak. Ezután öt évig nem beszéltünk. Aztán egymásra találtunk, és megadatott még egy szép, szeretetteljes, sajnos rövid időszak. Azóta is azt gondolom: előbb kellett volna eléggé szeretnem magam, akkor jobb eséllyel szerettek volna engem. De ez nagy tudatosságot és önfejlesztést igényelt, előbb nem ment.
– Visszatérve a saját gyászához, az ikrekhez: ez végül is feldolgozatlan maradt? Ez vezetett betegséghez?
– Évek múltán tört meg a gyász. Egy injekció felborította a hormonháztartásomat, a szívemmel kezeltek, pánikbeteg lettem. Sorban jöttek a fóbiák: az infarktustól való félelem, a kutyáktól való félelem, a vízfóbia, a másoktól való rettegés, nem mertem kimenni a lakásból… Közel harminc éven át szenvedtem és kerestem a gyógymódot. 1999-ben volt a teljes napfogyatkozás. Akkor voltam a legrosszabbul. A testemben éreztem a napfogyatkozást, ahogyan átment rajtam a fejem búbjától a talpamig… sírógörcsöt kaptam, azt hittem, képtelen vagyok abbahagyni. Mire vége lett, újjászülettem, attól fogva vagyok gyógyult. A 29 és fél év egy szaturnuszi időszak. Ennyi ideig voltam beteg.
– De én már a kilencvenes évek derekán ismertem önt, már akkor is gyógyító volt! Nem volt semmi baja!
– Senki nem tudta rólam, senki nem látta rajtam. Iszonyatos erőfeszítés és önfegyelem volt emögött. Egyedül a férjem tudott róla, aki azért adta fel ragyogónak ígérkező külkereskedő karrierjét, hogy velem legyen, vigyázzon rám. Együtt dolgoztunk, ő kísért mindenhová. Azért tudok hitelesen együtt érezni azzal, aki a fóbiáival, az érzelmi sérüléseivel, a félelmeivel jön hozzám, mert én ezeket átéltem, én tudom, mit érez. Szó szerint magamon kísérleteztem ki mindazt, amit másoknak mondok vagy tanácsolok. A gyakorlatból tudom, hogy minden helyzetből van kiút!
– Hogyan szabadulhat meg az ember a félelmeitől?
– Azt kérdezem: mi lesz, ha ez és ez bekövetkezik? Amikor válaszolunk, megfogalmazzuk, mi lehet a legszörnyűbb következmény, és rájövünk, hogy az is csak egy új élethelyzet, egy új feladat. Mi lesz, ha elveszítem az állásomat? Keresek másikat. Eladom a tévét, szerényebben étkezem. Elköltözöm a gyerekeimhez vagy a szüleimhez. Mi lesz, ha odaköltözöm? Akkor majd alkalmazkodom. Szeretni fog a férjed? Szeretni fog akkor is. Keresünk albérletet. Másik állást. Felkészülünk a legrosszabbra, és teszünk a legjobbért. Mindig van tovább. Mindig van megoldás, van kiút, van holnap. Ezt kell tudatosítani az emberekben. Végig kell vezetni gondolatban, és átélni, átérezni az egész folyamatot, amitől tartunk, és akkor rájövünk, hogy már nincs is mitől. Egyébként is a kérdések általában a jövőre vonatkoznak – ami nincs, mert mindig csak most van –, ezért a semmitől félünk.
– Ön is azok közé tartozik, akiknek meghatározhatatlan a kora. Tudom, hogy 65 esztendős, de nem tudom elhinni.
– 65 évesen jobban vagyok, mint 35 éves koromban. Az osztálytalálkozón nem ismertek rám: én most az az Eta vagyok, vagy ez az Eta vagyok? – kérdezték. Az osztályfőnököm, akinek pedig éppen elég baja volt velem, nem ismert meg, és a találkozó után levelet írt: félreismert, fogalma se volt, ki vagyok valójában. Ez jólesett. Az az Eta is én vagyok, persze, meg ez is. Csak másmilyen. Az ember ugyanabban a testben is reinkarnálódhat. Az ember letud egy feladatot, és még egyazon testben belefog egy másik feladat megoldásába. Ez általában akkor történik, mint nálam is, amikor az ember egy nagyon nehéz élethelyzetből kigyógyul. A beteg ember mindannyiunk terhét cipeli, és én ezért tisztelem őt. Elfogadom és támogatom, és ez gyakran már elég is a gyógyuláshoz. A betegség gyakran nem más, mint önmagunk megbüntetése. Csak az elfogadáson keresztül tehetjük túl magunkat rajta. Fogadjuk el önmagunkat és a teremtményeinket, hogy képesek legyünk mások elfogadására, akár betegek, akár egészségesek. Az elfogadás olyan apróságokat is jelenthet, mint amikor főzök-sütök valamit, jó szívvel tálalom, és azt mondom: ma ez a legjobb, amit adni tudok, ma erre voltam képes. Nem kell mentegetőzni, hogy túl sós vagy túl édes, hogy volt már jobb is: ma ezt tudom nyújtani, jó szívvel adom! Ha így fogjuk fel az életet, akkor sokkal elégedettebbek és boldogabbak lehetünk.

Zimber Szilvia

Névjegy
Hegedüs Eta egészségtanító 1993-ban alapította meg férjével az Etacom Oktató és Szolgáltató Kft.-t. Korábban talpreflexológusként dolgozott, ismert mesterektől tanult, illetve autodidakta módon sajátított el és fejlesztett tovább természetgyógyászati módszereket. Első számú mesterének Barbara Ann Brennan spirituális gyógyítót tartja. 2002-ben Természetgyógyászatért díjban részesült. Színterapeutaként részt vett a szín- és fényterápiás kristálylámpa megalkotásában. 2007-ben ismerkedett meg az Új Germán Medicinával Francios Leduc szemináriumán, majd ezen a területen tovább képezte magát. 2010-ben elvégezte dr. Eric Pearl Kapcsolatteremtő Gyógyítás tanfolyamát. Számos televíziós műsorban, újságcikkben népszerűsítette az általa ismert és alkalmazott természetes gyógymódokat. Tíz évig szerkesztett, vezetett természetgyógyászati műsort, emellett egy olyan jellegű műsort is, amiben a vendégek sorsukat befolyásoló találkozásaikról beszéltek. Férjezett, két felnőtt fia van.

(http://www.tgy-magazin.hu


A teremtő ember lehetőségei 2012-től – Mivel az ember a Teremtő alkotórésze, alapvető szerkezete fénytermészetű

Mivel az ember a Teremtő alkotórésze, alapvető szerkezete fénytermészetű

A teremtő ember lehetőségei 2012-től

Az ezotéria fogalma az emberi értelem elől elrejtett valóságot jelenti, amely megismeréséhez szemléletet kell váltani, hiszen ha az általánosan elfogadott világkép korlátain belül gondolkodunk és viszonyulunk a jelenségekhez, rejtve marad az a lényeg, amit a legjobb törekvésünk ellenére sem érthetünk meg. Az ezoterikus ismeretek azt szolgálják, hogy fellebbentsék a fátyolt a vélt igazságokról, axiómaként elfogadott, tudomány által is képviselt dolgokról, és tudatára ébresszenek a valóságnak. Ez az év, főleg a tavaszi napéjegyenlőség bekövetkezte után, korábban még nem biztosított lehetőségeket nyit meg a teremtő ember előtt. Ezek feltételei olyan makrokozmikus jelenségek és események, amelyek felismerése és elfogadása megteremti az ember számára a kozmikus rendbe való visszatérés esélyét. Az ember az ősi bölcsesség tanítása szerint a Teremtő alkotórésze. A tanítás szerint a teremtés folyamata nem az egyedülinek érzékelt háromdimenziós fizikai világban veszi kezdetét mindent beleképzelve a sűrű anyagiságba, hanem azokban a finom világokban, amelyek anyaga nem hasonlítható az ismert halmazállapotú részecskékhez, de mégis hordozza a teremtői értelmet, jóval azelőtt, hogy az a fizikai szinten is megnyilvánulna. A teremtés folyamata a megnyilvánulatlan sötétség mindent magába foglaló állapotából a megnyilvánuló világosságban fejeződik ki. A teremtés tehát világosság természetű. Ezért minden alkotórésze is világosság, vagyis fény. Mivel az ember a Teremtő alkotórésze, alapvető szerkezete fénytermészetű. Így már könnyebben megérthető Jézus válasza tanítványai kérdésére, akik az iránt érdeklődtek, hogy mutassa meg nekik azt a helyet, ahol ő van, mert nagy szükségük van arra, hogy azt keressék. Válasza már számunkra is érthetővé válik. „Akinek füle van, az meghallja. A fényemberben van a világosság, ha ő nem világít, akkor van sötét.” Másként szólva, ha tudatotokat felemelitek a fénybe, vagyis a lélekbe, ahol már nem szoríthat korlátok közé a gyarlóságon keresztül a sötét ármány, akkor találkozhattok velem, hiszen ti sem e világból valók vagytok. Mi lélekben vagyunk egyek. Ez a szint a multidimenzionális teremtés ötödik dimenziójában veszi kezdetét. Az ember lelkében hordozza a Teremtővel való egységének tudását, amelytől ha elzárják, értelme elsötétül, és nem képes saját valóságos szerepét betölteni. A fény szerepe az emberi létben meghatározó. Ha valaki valamit megért, azt mondjuk, hogy a dolog lényege megvilágosodott benne. Ha valaki felfedezett valami fontosat, azt mondjuk, hogy elméjéből kipattant a tudás szikrája. Ha a költő hazafias lelkületű, akkor lánglelkűnek nevezzük. A fény jelenléte a tudásban, értelemben, jóságban, tisztaságban, emelkedettségben, az egységben és a fejlődésben nyilvánul meg. Ha a fényt torzítják vagy sötétítik, akkor már csak a rossz fényben tűnnek fel a dolgok, amiről mindenki tudja, hogy azok nem igazak, nem valóságosak. Makrokozmikus léptékben a teremtés olyan ciklusában vagyunk, amelyben az univerzumunkat alkotó kozmikus szerkezetek a mi fénytudatúságunkat segítő folyamatokat szolgálnak. Az óraműpontossággal működő kozmikus szerkezet vázát az Állatöv, az Északi Sarkcsillagok köre, a Foton öv és a Tejút galaxisunk Orion karja képezi. Az ovális Foton övnek a Szíriusz és Vega csillagokkal való találkozása olyan képzeletbeli vonalat hoz létre, amely a kozmikus szerkezet tengelye. A mi Naprendszerünk a Foton övön egy sűrű lépésű spirális pályán jelenleg a Szíriusztól a Vega irányába tartó visszaúton halad. A Fényöv nem csak a látható fizikai fény tartományából áll, hiszen ő maga a Teremtő jelenléte a fénytermészet minden dimenziójában. A Teremtő istenként benne valósítja meg az élet és az emberi faj evolúcióját, az evolúciós szakaszoknak megfelelő fénytestű istenek segítségével. Az ókori egyiptomi szövegekben a fénytestű egy isten Atum-Ré, aki a legfelső világokban egyedül irányít. Ahogy bele kell merülnie a fény mentális világába, már csak istenpárokra osztódva képes a vezetésre. Így hozza létre magából a Su-Tefnut (levegő és pára), valamint a Geb-Nut (föld és ég) isteneket. A sűrűbb asztrális sík hatalomba kerítésére további isteneket teremt, Íziszt, Oziriszt, Széthet és Nephtüszt, akik asztráltestű ember formájúak. A következő lépésben az asztráltestűből éterivé vált Ízisz és Ozirisz páros létrehozza az éteriből a sűrű fizikai anyagba merülés lehetőségét megteremtő Hórusz istent, akinek fiai már fizikai testtel rendelkező félistenek, leszármazottaik pedig egyre halandóbbá váló emberek. Nyilvánvaló, hogy ez a folyamat egy dimenziócsökkentési probléma magyarázata, amely annak a megértését szolgálja, hogy miként jut el a Teremtő akarata a fényfeletti (tahionok) világából a fényalatti (tardionok) világába a közöttük lévő Fényövön vagy Foton övön (a luxonokon) keresztül. A maják a Teremtőt Hun Apa Ősnek nevezték, aki kiárasztotta akaratát egy fénysugárban az Univerzum Nagy Központi Napjából, hogy a mi galaxisunk Központi Napját szinkronizálja, és a Fiastyúk csillaghalmaz Központi Napján, az Alcyonén keresztül eljusson a mi Napunkhoz és a Föld bolygón élő emberhez. A fénysugár mindent szinkronizáltan tart fenn, úgy, ahogy azt a Teremtő eltervezte. A maják ismerték a Fiastyúk csillaghalmazzal való szoros kapcsolatunkat és Naprendszerünknek a Fiastyúk Központi Napja, az Alcyone körüli keringési pályáját. A Fiastyúk másik ismert neve a Hét Nővér, de valójában nyolc csillagból áll. Ez a nyolcadik a mi Napunk. A teljes csillaghalmaz, beleértve a mi Naprendszerünket is, óriási spirált alkot a Tejút galaxisában. Napunk és bolygói 26 000 év alatt tesznek meg egy fordulatot az Alcyone körül. A Foton öv az Alcyonén keresztül terjed ki a spirálba. A mi Napunk az Alcyone körül keringve ki- és belép ebbe a fényövbe, amelyben 2000 évig vándorol, majd 11 000 évig kívül halad, majd újra belép a Foton övbe, és újra kilép a galaktikus éjszakába. A Nap kering az Alcyone körül és a Föld kering a Nap körül. A Föld így hamarabb kerül kapcsolatba a Foton övvel. Amint a Nap megközelíti a Foton övet, a Föld ki- és belép a Foton övbe mindaddig, amíg a Föld keringési pályája teljes mértékben belülre nem kerül. Az 1987-es tavaszi napéjegyenlőségnél a 11 000 éves galaktikus éjszaka után a Föld ismét belépett a Foton övbe. Minden évben a Nap egyre közelebb került a Foton övhöz, amelybe 1998-ban lépett be, és 2002-ben vált véglegessé jelenléte. 2012 téli napfordulóján a Föld teljes keringési pályája a Foton övben lesz, és ez az a dátum, amellyel a maják naptára is végződik. Ekkor valami érdekes fog történni a Fiastyúkban. A Maya csillag, amely a halmaz harmadik csillaga, mivel jóval közelebb van az Alcyonéhez, keringési pályája ezért rövidebb, vagyis már a Foton övben volt, amikor a Nap csak belépett. Ez a két csillag ettől kezdve szinkronba került. Ahogy a Maya csillag visszatért a Foton övbe, a fény maja lényei is visszatérnek a Földre, segíteni nekünk az új ciklus kezdetében. A maják nagy pontossággal kiszámították a Föld régi időből új időbe átmenetének pillanatát. Ez a felfedezés segítette hozzá őket az Idő törvényének megalkotásához. Az idő és az energia egyenlő a művészettel. Az energia, amely idővé alakul át, művészetté válik. A mostani, téli napfordulóig tartó régi idő jelszava: az idő pénz. Az új idő jelszava: az idő művészet. A maják az időt ebben az értelemben használják. A maják az időben ugyanolyan magabiztosan léteznek, mint mi a térben. Korábban ennek eredményeként érkeztek dimenziókapukon keresztül a Földre, majd eltávoztak, csak jelenlétük nyomait hagyták hátra, néhány tucat piramisvárost és a tudásukat bizonyító írott szövegeket. A maják úgy tartották, hogy az idő az energia szerveződésének módja. Hordozója maga az ember. Minden ember élete során meghatározott idővel rendelkezik. Az emberi civilizációnknak is megvan az időlimitje, nem a hossza, hanem a szerepe és az elvégzendő feladata szerint. A maja naptár szerint 2012. december 21-én az idő befejeződik. Világos, hogy nem minden idő ér véget, hanem csak az, ami most van. Tehát befejeződik a mostani idő, és elkezdődik az új. Az új időben új feltételek között találjuk magunkat. Nem az foglalkoztatja majd az embert, hogy mi az, amit felhalmozott, hanem az, hogy ebből mit érdemes átmenteni az új idő körülményei közé. Minden, ami velünk történik, a tapasztalataink, a mi életünk az idő, amit átélünk. Gyakorlatilag úgy vagyunk az idővel, mint a levegővel, amit belélegzünk, amely láthatatlan, de ugyanakkor érzékelhető. Az időből teremthetünk állapotokat, gondolatokat és érzelmeket, a lélek állapotait, vagy másként szólva az időben létező testünk állapotait. A lelkünk a mi testünk az időben. Hogy milyen élet várja a jövő évtől az embert? Amikor elérkezünk az időciklus határához, az átmenetet úgy is elképzelhetjük, mint az anyagi részecskék áthaladását a sűrű szövésű szitán, ahol a durvább szemcsék fennakadnak. Vagyis minden nem idevaló, szükségtelen visszamarad, és csak az megy át, ami az új időben is fontos alkotórész. Ha jelenlegi megkristályosodott szokásaink megőrzése fontosabbnak tűnik, mint az elhagyásukkal nyert új lehetőségek, úgy járhatunk, mint az egyszeri ember, akinek beteljesült az a kívánsága, hogy minden, amihez hozzáér, változzon át arannyá. Nyilvánvaló, hogy étel és ital nélkül nem élhetett sokáig. Ahhoz, hogy az új időbe léphessünk, meg kell tanulnunk működtetni. Erre felhasználhatók tapasztalataink, amivel mindannyian rendelkezünk Az átélt idő, bár nem olyan, amilyen az új időben lesz, de a lélek megsúgja azt, hogy mi a helyes. A maják időciklusa a kozmosz harmonikus együttműködésének ismeretén alapul, amelyben galaxisunk, naprendszerünk és földünk a teremtői akaratot energiák összehangolt működésével képviseli. A Tejút galaxis 13 energiája, a Napunk 20 energiája és a Föld négy energiája a valóságos időben, szinkronban képviselik a teremtői tervet úgy, hogy a fizikai síkba zárt Nap és a Föld stabil helyzetét az időben a napfordulókhoz és napéjegyenlőségekhez kapcsolódó időszámítás biztosítja. Minden más időszámítás, így a miénk is mesterséges, és elveszi az ember szinkronban működésének lehetőségét a kozmikus rend megvalósításában. Ez okozza azt a nyomasztó érzetet, amit az ember érez, amikor kibillen az egyensúlyából, és olyan nem természetes gondolatok és emóciók kerítik hatalmába, amelyek szorongásban, a tehetetlenség, a hiábavalóság érzetében is jelentkezhetnek. Az új időben az embernek tudatosabban kell a kozmikus összefüggések szellemében működnie, ha benne kíván maradni az áramlatban. Az ember gondolkodó lény. Az időben az élet formája a gondolat. A „most” pillanatában lévő gondolat a mi életünk az időben. Gondolatainkat figyelve érzékelhető, ahogyan bekövetkezik az idő átváltozása, ahogy az ismeretlen forrásból, amely lehet a lélek is, ha a gondolat emelkedett és a teremtői rendet képviseli, megjelenik, áramlatba rendeződik és elvisz oda, ahol az adott pillanatban vagyunk. Értelemszerűen a gondolatok láthatóak az időben, hiszen az idő anyagából szőttek. Az időt mint létezésünk színterét figyelve belemerülünk a tiszta elmélkedésbe, és azok mindent átfogó realitássá válnak, eltérően a tárgyak valóságához képest, bár azok vesznek körül bennünket. A gondolatteremtés az ember képessége és jövőbeni fejlődésének kulcsa, ezért nagy a felelőssége a gondolatai tisztaságáért. Milyenek lesznek tehát a lehetőségeink 2012 téli napfordulója után? A fényövbe végérvényesen belépő emberiség a teremtői akarattal, teljes kozmikus információs áramlat hatásaival átitatva egyre világosabban felismeri valódi szerepét, a szeretet és a szabad akarat rajta keresztüli megvalósításának feladatát. Tudatát ez egyre jobban lelke hatása alá vonja. A teremtő energia pedig az ember lelkében összpontosul. Keresni fogja az érdek nélküli szeretetért, az altruizmusért való cselekvés lehetőségeit, és céljai közelíteni fognak a madáchi eszméhez: „Legyen hát célod: Istennek dicsőség, Magadnak munka. Az egyén szabad. Érvényre hozni mind, mi benne van. Csak egy parancs kötvén le: szeretet.”
Dr. Bíró Dénes

(www.tgy-magazin.hu)


Pünkösd

Pünkösdhétfő alkalmából szentmisét,
istentiszteletet tartanak egyházi vezetők ma
Budapesten; ünnepi liturgia keretében
emlékeznek meg a Szentlélek eljöveteléről.

Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-
budapesti érsek a máriaremetei kegytemplom
kertjében, a karizmák ünnepén a hitről tart
tanítást.

Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus
Egyház elnök-püspöke a Deák téri evangélikus
templomban tart ünnepi istentiszteletet.

Pünkösdkor a harmadik isteni személy, a
Szentlélek eljövetelét és az egyház
megszületését ünnepli a kereszténység. A
püspökök erre emlékezve szolgáltatják ki a
bérmálás szentségét. Mózes korától kezdve
húsvét után hét héttel tartották az úgynevezett
hetek ünnepét, amelyet hellenista hatásra
pentékoszténak (ötvenedik nap) neveztek. Az
ötvenedik nap eredetileg aratási, hálaadási nap
volt. A magyar nyelv – több más nyelv mellett –
ebből származtatja az ünnep ma használatos
nevét.

A keresztények kezdettől fogva a húsvéthoz
kötötten tartották meg az ötvenedik napot.
Pünkösdkor három fontos esemény történt: a
Szentlélek eljövetele, az egyház alapítása, illetve
az egész világra kiterjedő missziós munka is
ekkor kezdődött.

(Forrás: MTI)


Morze jelek

Morze jelek

Ez a történet abból az időből való, amikor még a távíró volt a leggyorsabb távközlési eszköz és a távíró kezeléséhez ismerni kellett a morze jeleket. Nos egy ilyen intézmény munkát hirdetett. Többen jelentkeztek a meghirdetett állásra köztük egy fiatal ember is. Elment a megadott címre. Látta, hogy az előszobában már heten ülnek. Mindannyian azért jöttek, amiért Ő. Ő is kitöltötte azt a formanyomtatványt amit mindenkinek odaadtak. Egyszer csak föláll és teljes határozottsággal bemegy azon az ajtón amiről azt mondták, hogy onnan jönnek majd ki és oda kell majd bemenni beszélgetni. Ő meg csak így hívás nélkül bemegy.

Rövid idő múlva kijön a munkaadóval, aki azt mondja a többieknek:

“Uraim, köszönöm, hogy elfáradtak ide, de betöltöttük az állást, ezt a fiatalembert választottuk.”

A bejelentést nagy fölháborodás követte.

-Hogyhogy Őt???

-Ő jött utoljára!!! És csak úgy bement hívatlanul!

Mire a munkaadó azt mondta: -Mióta maguk itt üldögélnek morze jelekkel, jól hallhatóan a következő szöveg hangzik: “Ha érted a szöveget hívás nélkül is gyere be, Tiéd lesz az állás!”

Ez a fiatal ember értette és magára vette.

Amit neki komolyan mondtak, azt komolyan vette.

Mi is sokszor olyanok vagyunk, mint ez a hét ember. Nagyon sok áldást amiatt nem kapunk meg, mert vagy nem halljuk meg Jézus szavát, vagy ha meghalljuk nem vesszük komolyan.

Ne vedd sértésnek, ha megkérdezem: Te meghallod Jézus szavát?

És ha igen, komolyan veszed?

“Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem” Jel. 3.20.

…………………………….

BARÁTI ÜZENET

Milyen is valójában a kapcsolatod a Barátoddal?

Figyeltelek, ahogy ma reggel felkeltél. Reméltem, hogy beszélgetsz majd velem, még ha csak néhány szót is: megkérdeznéd a véleményemet, vagy megköszönnéd azokat a jó dolgokat, amelyek a napokban történtek veled. De észrevettem, hogy nagyon elfoglalt voltál.

Megint vártam, amikor föl-alá szaladgáltál a házban és készülődtél. Túlságosan lekötött az, hogy milyen ruhát vegyél fel. Tudtam, hogy lenne pár perced, hogy megállj egy pillanatra és köszönj, de te túl elfoglalt voltál.

Egyszer egy ideig tétlenül várakoztál, 15 percig dologtalanul üldögéltél. Aztán láttam, hogy talpra ugrasz, és már azt hittem, beszélgetni akarsz velem. De végül a telefon után nyúltál, és felhívtad egy barátodat, hogy megtárgyaljátok a legújabb pletykákat.

Egész nap türelmesen néztelek. Azt hiszem, a sok elfoglaltságod miatt nem értél rá, hogy bármit is megossz velem. Sokkal több dolgod volt annál, mintsem hogy szakítani tudtál volna rám egy kis időt.

Észrevettem, hogy ebéd előtt körülnéztél. Talán kínosnak érezted, hogy hozzám szólj, ezért nem hajtottad meg a fejed. Viszont megláttad, hogy 3-4 asztallal arrébb néhány barátod köszönetet mondott, mielőtt nekiláttak volna az étkezésnek, de te mégsem tetted ezt. Nem baj!

Amikor hazamentél, úgy tűnt, hogy otthon is sok dolgod van. Miután néhányat elvégeztél közülük, bekapcsoltad a tévét. Nem tudom, hogy te szereted-e a tévét, vagy sem, mert nem sok lényeges dolog történik ott. Ennek ellenére sok időt eltöltesz a készülék előtt, nap mint nap, holott nem gondolsz közben semmire, miközben csak bámulod a képernyőt.

Ismét türelmesen vártam, míg tévézés közben megvacsoráztál. Ez alkalommal sem szóltál hozzám.

Lefekvéskor úgy láttam, hogy már túl fáradt voltál. Jó éjt kívántál a családodnak, majd bezuhantál az ágyba és pillanatok alatt el is elaludtál. Nem baj!

Csillag László


egy kis humor

Egy kis humor

Ima

Egy hatalmas oroszlán kerget egy vézna keresztény embert.
Az ember bukdácsolva menekül árkon-bokron keresztül, ám a vadállat nem tágít, továbbra is a nyomában van. Amikor az üldözött érzi, hogy már nem bírja tovább ezt az őrült hajszát, letérdel és kétségbeesetten imádkozni kezd:
– Uram, végtelen a Te hatalmad! Kérlek Tedd meg, hogy ez a vad oroszlán kereszténnyé váljon!
Ugyanebben a pillanatban megáll, és térde borul az oroszlán is.
– Édes Jézus, légy vendégem, áldd meg, amit adtál nékem…

Átkelés a Generázeti tavon

A gyülekezet egy része a nyári hónapokban a plébános szervezésével a szent földre látogat.
Végig járják a helyeket ahol Jézus a csodákat tette és bejárják az összes állomást ahol tanított. Genezáret városánál a tavon megkérik az egyik halászt, hogy vigye át őket a másik partra.
A halász fejenként ötven eurót kér.
-Iszonyatosan drága.-
Mondja a pap.
-Igen- mondja a halász. -de ez egy különleges tó. Itt Jézus gyalog ment át a vízen!-

-Nem csoda! Ilyen árak mellett!….

A hit próbája

Egy motoros lerobban egy kis falu közepén.
Próbálja szerelgetni a járművet de semmi eredmény. Hiába indítgatja nem akar beindulni a motor.
Nem bírja tovább és éktelenül elkezd káromkodni.
Erre kinéz a plébános a paplak ablakán.

– Fiam. Miért káromlod az Istent, hiszen nem miatta döglött be a járműved?
Inkább imádkozz, hogy segítsen beindítani a motorodat!

Gondolja a motoros, hogy nem veszíthet vele semmit és kipróbálja.
Imádkozik egyet és csodák csodája beindul a motor.

– Köszönöm! – kiált vissza a motoros és örömmel elszáguld.
A plébános csak csóválja a fejét.

-Hmmm. Ki hitte volna? Működik….

Az alkoholról

Egy lelkész az alkoholtól való teljes megtartóztatásról prédikál, és nagy lendülettel így fejezi be a tanítását:
– A világ összes sörét fognám, és beleönteném a folyóba!
Majd a még nagyobb hatás kedvéért folytatja:
– A világ összes borát fognám, és beleönteném a folyóba!
Végül felteszi a pontot az i-re:
– És a világ összes whiskey-jét is beleönteném a folyóba!
Elégedetten leül. Ekkor a kórusvezető, mosollyal az arcán, így szól:
– Végezetül énekeljük el a “Mint szarvas hűs vízforrásra, úgy szomjazik lelkem rád…” kezdetű dalt.

Mise

A vasárnapi mise végén így szól a pap a gyülekezethez:
– Van egy jó és egy rossz hírem! A jó hír az, hogy van elég pénzünk a templom tornyának a megjavításához. A rossz hír az, gyermekeim, hogy mind a ti zsebetekben van.

Rendőr kívánságai

Közúti ellenőrzéskor igazoltat a rendőr egy angyalt, aki így szól hozzá:
– Rendőr, a lelked mélyén jó ember vagy. Teljesítem három kívánságodat. Mit kérsz?
– Személyit, jogosítványt, forgalmi engedélyt!

Gyógyulás

Elmegy Jézus az emberek közé. Odalép a tolószékben ülő rokkanthoz és szól:
-Béna járj!
És láss csodát, a béna felállt és járni kezdett..Odalép Jézus a vakhoz és szól:
-Barátom, láss!
És láss csodát, a vák újra látott.
Indul Jézus a 3. felé, de az megállítja.
-Ne közelíccsé’! Tegnap százalékoltak le.

Büntetés

Híveit korholja a plébános:
– Nem szeretitek igazán a templomokat, mert nem adakoztok! De az Istent se szeretitek, mert gyónni se jártok! Ne csodálkozzatok hát, ha az Isten se szeret titeket. Egy éve, hogy közületek egy lelket se szólított magához


Nem minden az aminek látszik

Nem minden az aminek látszik

Két utazó angyal megállt,hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el. A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjek ki magukat. Ehelyett egy picike helyet kaptak a hideg pincében. Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt. Amikor a fiatalabb angyal kérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt:

-“A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.”

A következő éjjelen mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek. Miután azok azt a kevés ételt is megosztották velük, amilyük volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ők jót aludhattak. Amikor a következő napon a nap felkelt, az angyalok könnyek között találtak a parasztot és a feleségét. Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezőn.

A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen. Az első embernek mindene megvolt, mégis segítettél neki, vádolta. A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük.

“A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak,” mondta ismét az idősebb angyal. Amikor a nagyház hideg pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg. Amikor a utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a halál angyala, hogy elvigye a feleseget. Helyette odaadtam a tehenet.

“A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.”
Csillag László


mikor a sötét, neon zöldre váltott

Másodperceken múlt, hogy nem a fejemre esett, örökre elhallgattatva gondolataimat, és beírva a hajó nevét Balaton hallhatatlan történetei közé. (Stricz Tamás BorsOnline)

Zölden izzó meteor zuhat a Balatonba

A parti neszek elhalkultak, a szél és a víz finoman egyenletes hangjaitól, és gondolataim kiáltásaitól. Most én lennék az irigyelhető manus, aki magányosan vitorlázik a naplementében méregdrága yacht-ján, és ezt a pillanatot nem osztja meg senkivel a teljes magány öröméért? Talán egy órát csúszkálhattam, hagyva, hogy gondolataim elcsendesüljenek.

250 méterre lehettem a kikötő szájától, mikor a sötét, neon zöldre váltott. Felemeltem a fejem és vagy úgy 3-4 másodpercig gyönyörködtem az égi csodában, az „Ez meg mi?!” gondolattal kitelve. 10 másodperccel a felvillanás után, egy nagy csobbanást hallottam a hátam mögül. Hátra nézve láttam, a sodorvonalamban a körkörös hullámokat a hold fényében. Túl nagy a csobbanás, ahhoz, hogy hal legyen, gondoltam, de akkor mi volt? Végrehajtottam egy 360 fokos fordulót, érintve a csobbanás centrumát. Semmi különös, csend és sötét. Továbbhaladva 3 csomós sebességgel elnyelt a kikötő szája, és beleolvadtak fényeim a part, hullámzó fényei közé. Vitorlázni igazán felemelő érzés tud lenni, de a megérkezés a kikötőbe a legmegnyugtatóbb. Roppant pihentető tudati állapot, odatapadva a partfalhoz elaludni, egy 7 tonnás, lágyan ringó ágyban, mely a legészakiabb pontja a Balatonnak.

a teljes cikk itt olvasható: http://www.borsonline.hu/20120511_zolden_izzo_meteor_zuhat_a_balatonba